A glenohumeralis ízület instabilitása

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja 

A glenohumeralis ízület instabilitása 

Készítette: Az Ortopédiai Szakmai Kollégium 

I. Alapvető megfontolások 

Szinonimák: vállízületi instabilitás 

1. A protokoll alkalmazási, érvényességi területe 

ortopédia

2. A protokoll bevezetésének alapfeltétele 

Ortopéd Szakmai Kollégium legitimációja

Ortopéd szakmai minimum feltételeknek megfelelő ellátás szerint

3. Defíníció 

A humerus fejének a cavitas glenoidalishoz képest történő, panaszt okozó, kóros mértékű elmozdulását nevezzük glenohumeralis instabilitásnak.

3.1. Kiváltó tényezők 

A humerusfej elülső ficama típusosan extenziós kirotációs mozdulatra jön létre míg a hátsó ficama flexiós berotációs mozdulatra.

Többirányú instabilitás esetén patológia hátterében a vállízület szalagrendszerének túlzott lazasága, nagyon gyakran generalizált izületi lazaság, továbbá a scapulothoracalis és gelnohumeralis izomzat működési zavara áll.

Akaratlagos ficam hátterében keresni kell az iskolai, családi vagy egyéb magánéleti konfliktust.

3.2. Kockázati tényezők 

Fiatal életkor

Sportolás

Fizikai munka

Általános ízületi lazaság

Idős korban a masszív rotátorköpeny szakadás

4. Panaszok, tünetek, általános jellemzők 

A vállízületi ficam a váll rugalmas kötöttségével, fájdalommal jár. Bizonyos esetekben a felső végtagon zsibbadás, érzészavar is észlelhető.

5. A betegség leírása 

A vállízület posttraumás visszatérő elülső vagy hátsó instabilitásáról akkor beszélünk, ha először megfelelő traumás behatásra ficamodik a humerus feje a vállízületben, majd a ficam a későbbiekben akár kis erőbehatásra is ismétlődhet. A ficam illetve instabilitás iránya mindig ugyanaz (elülső vagy hátsó). A traumás vállficam jellemzője az elülső alsó capsulo-labralis komplexum glenoidalis peremről

1

való leválása az ún. Bankart-laesio, valamint a humerusfej hátsó felső részén keletkező impressios törés az ún. Hill-Sachs-laesio.

• A vállízület multidirekcionális instabilitásáról akkor beszélünk, ha a humerus feje váltakozó jelleggel akár több irányban is képes elhagyni a vápát és az erőbehatás rendszerint mérsékelt vagy minimális. Csak ritkán észlelhető Bankart-laesio vagy Hill-Sachs-laesio.

• Akaratlagos vállficam esetén a beteg saját maga képes ficamot előidézni.

5.1. Érintett szervrendszerek 

Humerusfej, cavitas glenoidalis

Rotátorköpeny izmai és inai

Glenohumeralis ízület tokja

Labrum glenoidalis

Nervus axillaris

Plexus brachialis

Egész vállövi izomzat

5.2. Genetikai háttér 

Genetikai érintettség egyedül a multidirectionalis instabilitás esetén fordul elő, mint általános ízületi lazaság.

5.3. Incidencia / Prevalencia / Morbiditás / Mortalitás Magyarországon 

A vállízületi ficam a leggyakoribb ízületi ficam.

5.4. Jellemző életkor 

A ficam külső erőbehatásra bármely életkorban előfordulhat. Jellemző, hogy minél fiatalabb a beteg az első ficam idején, annál nagyobb a valószínűsége a ficam ismétlődésének.

Minél idősebb a beteg annál nagyobb a valószínűsége a rotátorköpeny járulékos szakadásának, továbbá a humerus proximális vég vagy a glenoidalis perem törése.

Többirányú instabilitás esetén a panaszok elsősorban a kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkeznek és az évek előrehaladásával fokozatosan enyhülnek vagy spontán megszűnnek.

5.5. Jellemző nem 

Az egyirányú posttraumás visszatérő ficam férfiaknál gyakoribb.

A multidirectionalis instabilitás nőknél gyakoribb.

II. Diagnózis 

1. Diagnosztikus algoritmusok 

A vállízületi instabilitás diagnózisa pontos anamnesis felvétellel és gondos fizikális vizsgálattal az esetek többségében biztonsággal felállítható. A vizsgálatokat a következõ sorrendben, az alábbiak figyelembe vételével kell végezni.

2. Anamnesis 

Vizsgálni kell az első, majd az ismétlődő ficamok, vagy ficamra utaló sérülések körülményeit, az erőbehatás jellegét vagy éppen hiányát, a feltételezett ficam irányát, a vele járó járulékos

2

tüneteket (zsibbadás, gyengeség érzés, fájdalom), a repozíció körülményeit, az esetleges orvosi ellátással kapcsolatos dokumentumokat.

3. Fizikális vizsgálat 

Az alábbi vizsgálatokat mindkét vállízületen el kell végezni. A két oldalon észlelt tünetek és vizsgálati lelet összehasonlításából következtethetünk a kóros elváltozásokra.

A vizsgálat megtekintéssel kezdődik, mely során megfigyeljük az esetleges nyugalmi alaki eltéréseket, izomsorvadást, tartási rendellenességeket. Ugyanezt megfigyeljük az aktív mozgások során. Az aktív mozgásterjedelmet ezután összehasonlítjuk a passzív mozgásterjedelemmel, közben figyeljük a mozgás kiváltotta esetleges fájdalmat és egyéb kóros eltéréseket (pl. intraarticularis roppanás, subluxatio, ficam).

Ezt követik az instabilitási tesztek úgymint elülső és hátsó apprehenziós próba, elülső és hátsó asztalfiók tünet, sulcus tünet. Vizsgáljuk a lapockamozgató, a rotátorköpeny és a m. deloideus erejét és a válltájék egyes pontjainak nyomásérzékenységét. A vizsgálat része egy tájékozódó felső végtagi neurológiai vizsgálat is.

4. Kötelező diagnosztikai vizsgálatok 

Anamnezis értékelése, fizikális vizsgálat, képalkotó diagnosztika, szükség esetén kiegészítve laboratóriumi vizsgálattal.

4.1. Laboratóriumi vizsgálatok 

Nem feltétlenül szükségesek.

4.2. Képalkotó eljárások 

Minimális követelmény az érintett váll 2 irányú, felvétele, ami lehetőség szerint a glenohumeralis ízület antero-posterior és axillaris felvétele.

Szükség esetén kiegészíthető scapula lateralis felvétellel vagy egyéb speciális ferde felvételekkel. Kétes esetben elvégzendő az ép oldal összehasonlító röntgen vizsgálata. (B típusú evidencia). 

5. Kiegészítő diganosztikus vizsgálatok (B típusú evidencia). 

Kétes diagnózis esetén, vagy a társsérülések tisztázása miatt lehet rá szükség

Vállöv ultrahang vizsgálata a rotátorköpeny és labrum állapotáról ad információt

MRI vizsgálat a rotátorköpeny és labrum állapotáról, valamint a csontok állapotáról ad információt

CT és CT arthrogramm a labrum és a csontos anatómiáról (Hill-Sachs-laesio, csontos Bankart-laesio, glenoidalis dysplasia) ad információt

Arthroscopos vizsgálatra ritkán szükség lehet, ez már a műtéti kezelés részét képezi.

6. Differenciál diagnosztika (B típusú evidencia) 

Rotátorköpeny szakadás

Cervico-brachialis szindróma

Thoracic outlet szindróma

Glenohumeralis arthorsis

Acromio-clavicularis arthrosis

Rheumatoid arthritis

Humerusfej necrosis

Adhesiv capsulitis (befagyott váll)

3

Bármely válltáji fájdalommal járó kórkép.

III. Terápia 

III/1. Nem gyógyszeres kezelés 

1. A megfelelő egészségügyi ellátás szintje 

ÁNTSz minimumfeltételek alapján

2. Általános intézkedések (B típusú evidencia) 

A lapocka stabilizáló izmok és a rotátorköpeny erősítő tornája a multidirectionalis instabilitás elsődleges kezelési módszere, de unidirectionalis instabilitásban is hatékony lehet.

Akaratlagos ficam esetén a beteg és környezetének felvilágosítása, szükség esetén kezelése pszichológus vagy pszichiáter bevonásával.

3. Speciális ápolási teendők 

Mozgássérült állapotának súlyosságától függően szóba jöhet speciális vállízületi rögzítő alkalmazása.

4. Fizikai aktivitás (B típusú evidencia) 

A panaszokat kiváltó sport vagy munkatevékenység körülményeinek felülvizsgálata, módosítása, szükség esetén szüneteltetése.

5. Diéta 

Nincs szerepe a kezelésben.

6. Betegoktatás (B típusú evidencia) 

Általános betegtájékoztató, felvilágosítás, tanácsadás, életmód-terápia.

III/2. Gyógyszeres kezelés 

Nincs szerepe a kórkép kezelésében.

III/3. Műtét 

1. A megfelelő egészségügyi ellátás szintje 

Járóbeteg ellátás: ÁNTSz működési engedély alapján.

Fekvőbeteg ellátás / műtéti tevékenység: ÁNTSz működési engedély alapján.

2. Általános intézkedések 

2.1.A műtét tárgyi feltételei 

Kiemelt sterilitást biztosító műtő, az ÁNTSz minimumfeltételeknek megfelelően felszerelve.

A műtét biztonságos kivitelezését biztosító általános műszerkészlet.

2.2. A műtét személyi feltételei 

Minősített műtéti eljárás, amelynek végzésére olyan (szak)orvos vállalkozhat, aki az műtétek kivitelezésében alapos tapasztalatot szerzett. Képes a műtét biztonságos

4

kivitelezésére és a műtét során adódó szövődmények, komplikációk ellátására.

• Egy vagy több műtéti asszisztens.

• Anaesthesiológus orvos.

• További szakemberek: gyakorlott műtősnő, műtőssegéd.

3. Speciális ápolási teendők 

A műtétet követően, a beteg általános belgyógyászati statusában felmerülő állapot-változások korrekciójának biztosítása.

4. Sebészeti kezelés (B típusú evidencia) 

4.1. Műtéti indikáció 

Ismétlődő posttraumás vállficam esetén mindig ajánlott a műtéti kezelés.

Multidirekcionális instabilitás esetén minimum 6 hónap eredménytelen konzervatív kezelés (értsd alatta intenzív rotátorköpeny és lapocka stabilizáló izomzat erősítő tornája) esetén jön szóba műtét.

4.2. Műtéti kontraindikáció 

A vállízület lágyrészeinek és/vagy csontjainak gyulladásos megbetegedése

Pustula, pyoderma a beteg bőrén bárhol

A beteg rossz általános állapota (cardiális decompensatio, sepsis, thombosis gyanuja)

Rossz kooperációs készség

Akaratlagos vállficam

4.3. Műtéti előkészítés 

Általános belgyógyászati kivizsgálás, szükség szerinti szakorvosi konzíliumokkal kiegészítve.

Anaesthesiologiai protokoll szerinti előkészítés.

4.4. Műtéti érzéstelenítés: 

A műtét végezhető általános érzéstelenítésben (altatás bármely formájában) valamint vezetéses érzéstelenítésben (interscalenicus blokád) az anaesthesiologiai protokoll leírása szerint

4.5. Műtét 

Beavatkozás neve: A vállízületet stabilizáló műtét, melynek számos változata ismert.

A diagnózis és technikai lehetőségek függvényében lehet arthroscopos vagy nyitott stabilizációs műtét

Arthroscopos műtét: 

Eszközigény: hidegfényoptikás videorendszer, speciális kézi műszer készlet, shaver,

műtői tartozékok, folyadékpumpa, vízmentes izolálás

Az arthroscopos stabilizációt az irodalmi hivatkozásban listázott műtéttani könyvekben leírt műtéti technikát követve végezzük.

Nyitott stabilizációs műtétek (B típusú evidencia) 

Számos nyitott stabilizációs műtét létezik, melyek közül az észlelt pathológiai elváltozás és a műtétet végző sebész gyakorlata alapján választhatunk. Az indikációs szempontokat és a műtéttechnikai leírást az irodalmi hivatkozásban szereplő szakkönyvek tartalmazzák.

Leggyakoribb lágyrész műtétek:

Bankart műtét

Neer szerinti tokplasztika

5

Putti-Platt műtét

Egyéb tokplasztikák

Leggyakoribb csontos műtétek:

Bristow-Latrajet műtét

Eden-Hybinette műtét

Csontblokk beültetés

Eszközigény: vállsebészeti feltáró alaptálca, speciális kézi műszer készlet, vízmentes izolálás, műtői alapfelszereltség, diatermiás eszköz

4.6. Posztoperációs teendők 

A műtét menetének részletes leírása, a műtéti leírás csatolása kórlaphoz, archiváláshoz.

A közvetlen postoperatív szakban fokozott felügyelet szükséges: szívódrainen keresztül ürült mennyiség regisztrálása, folyadékháztartás (só-elektrolit, sz.sz. vérpótlás) rendezése, fájdalomcsillapítás, a beteg ált. belgy. statusának ellenőrzése érdekében.

A postoperatív szakban a műtött végtagot levehető kartartóval, Dessault- kötéssel vagy Gilchrist-kötéssel immobilizáljuk. Speciális esetben szükség lehet törzs-kar gipsz vagy egyéb orthesis alkalmazására.

Kórházi ápolás 2-5 nap.

Amennyiben alkalmaztunk draint, azt a műtét után 24 órával, a varratokat 10-12 nap elteltével kell eltávolítani.

A műtét után thrombosis profilaxis rutinszerű alkalmazása nem szükséges. A thrombosis szempontjából rizikó csoportba tartozó betegek esetén a profilaktikus antithrombotikus kezelést egyéni elbírálás alapján kell alkalmazni. (A típusú evidencia) 

5. Fizikai aktivitás 

A műtéti típustól függően, a szakkönyvek iránymutatása alapján a rögzítési idő 1-6 hét lehet, mely időtartam alatt bizonyos előírt mozgások megengedettek. A rögzítés megszűntetése után a szakkönyvek útmutatása alapján, a műtéti típustól függően kell utókezelést végezni.

6. Diéta 

Általános, vagy belgyógyászati indikációnak megfelően, dietetikai előírások szerint.

7. Betegoktatás 

Általános betegtájékoztató szerint.

III/4. Egyéb terápia 

A beteg életkorához és fizikai aktivitási szintjéhez (munka, sport) szükséges tevékenység betanítása. Az életkörülmények, munka és sporttevékenység szükség szerinti módosítása.

IV. Rehabilitáció 

6

A kórházi tartózkodás alatt 

A beteg önálló járóképességének és önellátásának elérése fekvőbeteg osztályon, rehabilitációs részlegen, vagy házi ápolás keretében.

Késői rehabilitáció 

A beteg állapotának folyamatos ellenőrzése, utánkövetése, s amennyiben szükséges utókezelésre, gyógytorna kezelésre juttatása, otthoni ápolás elősegítése, sz.e. gyógyszeres kiegészítő kezelés.

Végső cél a munkába való visszaállítás illetve a szokásos napi tevékenységi szint elérése.

V. Gondozás 

1. Rendszeres ellenőrzés 

Szövődménymentes esetben kontroll 4 alkalommal szükséges. Az első kontroll ideje a varratszedés időpontja, majd 6 hét, 12 hét és 6 hónap múlva.

A kontrollvizsgálatok során elegendő a fizikális vizsgálat. Radiológiai, laboratóriumi, vagy egyéb vizsgálatra csak szövődmények gyanúja esetén van szükség.

Társsérüléssel (rotátorköpeny laesio, törés, idegi sérülés) járó esetekben a postoperatív kezelés, a munkába, sportba való visszaállás időpontja a társsérüléstől függően a fenti protokolltól eltér.

2. Megelőzés 

A betegséghez vezető kiváltó okok megszűntetése.

Az utókezelés során betanított gyógytorna otthoni rendszeres folytatása.

3. Lehetséges szövődmények 

• Korai szövődmények:

o Infekció (valószínűsége 1% hagyományos műtőben)

o Haematoma

o Sebgyógyulási zavar

• Késői szövődmények:

o Ficam ismétlődése

o Arthrosis kialakulása

o Mozgásbeszűkülés

3.1. Szövődmények kezelése (B típusú evidencia) 

Fontos a postoperatív localis szövődmények korai ellátása. Infectio gyanúja esetén korai feltárás, alapos debridement és átmosás majd szívódrainek behelyezése javasolt. Steril haematomát a műtőben steril körülmények között kell kiüríteni. Sebgyógyulási zavar, illetve bőrnecrosis esetén annak kiterjedésétől függően felületes hámosító kezelés vagy a defectus sebészi zárása szükséges (szükség esetén igénybe véve plasztikai sebész segítségét.)

A késői szövődmények ellátását az adott betegségre vonatkozó szakmai szabályok szerint kell végezni.

4. Kezelés várható időtartama / Prognózis 

7

A betegek az átlagos fizikai megterhelést igénylő munkát a műtétet követő 4-6 héten, a nehéz fizikai munkát, a sportolást a 3-6. postoperatív hónapban kezdhetik el.

5. Ellátás megfelelőségének indikátorai 

A kezelés eredményességét a ficam ismétlődésének elmaradása, az egyéb panaszok megszűnése (zsibbadás, gyengeség, fájdalom, ficamtól való félelem stb.) valamint a korábbi fizikai aktivitáshoz (munka, sport) való visszatérés jelentik.

VI. Irodalomjegyzék 

1. Vízkelety: Az orthopaedia tankönyve Semmelweis Kiadó, 2002.
2. Campbells: Operative orthopaedics
3. Traumatológia tankönyv ( szerk.: dr. Renner Antal ) Medicina 2003.
4. Bulstrode et al.: Oxford Textbook of Orhopaedics and Trauma. Oxford University Press 2002.
5. Rockwood-Matsen: The Shoulder, Saunders 1990
6. Hawkins: Atlas of shoulder surgery, Mosby 1996
7. A Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság Konszenzus nyilatkozata a thromboemboliák megelőzése és kezeléséről 2001.

Kapcsolódó internetes oldalak 

Kapcsolodó internetes oldalak

www.ortopedtarsasag.hu

www.gyogytorna.lap.hu

www.egeszseg.lap.hu

VII. Melléklet 

1. Gyakori társbetegségek 

Tankönyvi adatoknak megfelelően

2. Érintett társszakmák 

Traumatológia, Reumatológia, Fizioterápia, Gyógytorna, Radiológia