Beszámoló a bécsi AKH-ban töltött ösztöndíjas tanulmányútról
2000. szeptember-októberben a Magyar Traumatológus Társaság ösztöndíjasaként 1 hónapot tölthettem a bécsi Allgemeines Krankenhaus Baleseti Klinikáján Prof. Dr. Vécsei Vilmos osztályán. Elõször is tisztelettel megköszönöm a Magyar Traumatológus Társaság vezetõségének bizalmát, támogatását, ami lehetõvé tette számomra a kiutazást.
Választásom azért esett Vécsei professzor Klinikájára, mert érdeklõdési köröm a traumatológián belül a polytraumatizált sérültek súlyos hasi és mellkasi sérüléseinek ellátása.
Bevezetésképpen néhány szót az AKH-ról: A jellegzetes kéttornyú épületként magasló új AKH építése, illetve tervezése már 1955-ben elkezdõdött. Többszörös tervmódosítások, huzavonák, pénzügyi botrányok után végül 1994-ben adták át hivatalosan Európa talán legkorszerûbb egészségügyi centrumát. Kívülrõl, felületesen szemlélve nem tûnik monumentális épületnek, de belülrõl megismerve inkább kisvárosnak hat, mint klinikai tömbnek. Az AKH-ban 25 klinika mûködik, illetve12 egyéb Intézet. Mintegy 9000 embernek ad munkát az AKH, ebbõl kb.1350 orvosnak. Egyetemként is mûködik, mintegy 3000 hallgató befogadására alkalmas oktatási részlege van. Hármas funkciója, következésképpen hármas finanszírozása van az intézménynek. Egyfelõl egyetemi klinika, másrészt Bécs város kórháza, illetve a tartomány, Alsó-Ausztria progresszív betegellátási centruma. Egy ápolási nap (leszámítva a kezelési, gyógyszer, illetve egyéb egészségügyi költségeket) kb. 15000. schillingbe kerül! 3 szinten, összesen 76.400 m2 területû mélygarázs áll 2500 gépkocsi rendelkezésére. Az AKH-nak önálló vízellátó rendszere van, villamos energia fogyasztása pedig nagyobb, mint Wiener Neustadté. Az egész épületegyüttes légkondicionált, több energia fogy el hûtésre, mint fûtésre. AzAKH-nak „saját” metrómegállója van, ahonnan felüljárón keresztül egyenesen a fõbejárathoz juthatunk. A „földszint”, ahol a fõbejárat található, tulajdonképpen az 5. emelete az épületnek. Itt postahivatal, bank, szupermarket, fodrászat, virágbolt, újságkioszk, utazási iroda, étterem, kávéház található. Mintegy 200 m megtétele után érjük el az elsõ liftet, ami a hotelépületekbe vezet fel. Az AKH két tornya egy-egy 25 emeletes hotelszárnyat foglal magában, van egy zöld és egy vörös torony. A tornyokban ennek megfelelõ színû minden emeleten a borítás. Tábla és felirat-erdõk próbálnak segíteni a tájékozódásban, ami az épület nagysága és zártsága miatt eleinte komoly nehézségekbe ütközik. A zöld torony 19. emeletén található a baleseti sebészeti klinika, 4 osztályra tagozódva, összesen 112 ággyal. A kórtermek maximum 3 ágyasak Ugyanezen a szinten van a konferenciaterem, ahol a reggeli és a déli referálókat, valamint a tudományos elõadásokat tartják. A zöld torony 6. emeletén van az ambulancia, az Európa szerte híres sokktalanító helyiség, a hozzá csatlakozó intenzív megfigyelõrészleg , a felvételi mûtõtraktus, valamint a kontrollhelyiségek, illetve az ezekhez kapcsolt radiológiai és kiszolgáló helyiségek. Összesen öt mûtõ áll a baleseti sebészek rendelkezésére, ebbõl kettõ a 9. emeleti közös mûtõblokkban, itt zajlanak javarészt az elektív mûtétek.
Betegforgalmi adatok: 1998-ban 43 359 beteg jelentkezett az AKH baleseti ambulanciáján, ebbõl 4546 felnõtt és 1517 gyermeksérültet vettek fel. A polytraumatizált sérültek száma 39, a multitraumatizált sérültek száma 296 volt. Összesen 3607 mûtét történt, ebbõl 35 laparotomia, 3 thoracotomia. (!) Ez utóbbi két szám nagyon meglepett, és az osztrák kollégákkal elbeszélgetve arra a következtetésre jutottunk, hogy súlyos hasi és mellkasi sérültek ellátásának gyakorlásához manapság Dél-Afrikába, vagy az Egyesült Államokba, vagy Palesztinába kell utazni tanulmányútra.
Kintlétem alatt sajnos csak egy polytraumatizált sérült ellátását volt alkalmam végignézni, bár ennek kapcsán megfigyelhettem, milyen olajozottan és gyorsan van mód egy súlyos sérült azonnali, idõveszteség nélküli diagnosztikájára és esetleges sürgõsségi mûtétjére. A sokktalanítóban három beteg egyidejû ellátására történhet meg, „testközelben” elérhetõ az ultrahangkészüléken kívül a konvencionális röntgenberendezés, valamint a spirál-CT is. Az AKH építése idején viták forrása volt, hogy Vécsei professzor az eredeti tervben szereplõ, a radiológiai részleg részét képezõ CT berendezésen kívül a shocktalanítóba is kérte, hogy telepítsenek CT-t. Lett!
Dr. Martin Fuchs és Richard Kdolsky fõorvosok személyében két fiatal, rendkívül készséges, segítõkész traumatológust ismerhettem meg, akik polytraumatizált sérült hiányában közlemények, diapozitívek segítségével mutatták meg, mit is jelent az agresszív traumatológiai ellátás, a beteg mihamarabbi, definitív ellátása, stabilizálása.
Elgondolkodtató volt számomra, hogy ausztriai kollégáink szakmai továbbképzési lehetõségei mennyivel jobbak, hiszen tanfolyamaikat, képzésüket a szakvizsga felkészítésen kívül is támogatja kórházuk, mert a kórháznak, az osztrák egészségügynek, az osztrák biztosítótársaságoknak, azaz a BETEGEKNEK megéri! A szakvizsgára felkészülõ orvosok különbözõ szakterületeken mélyítik el elméleti és GYAKORLATI tudásukat.A magyar egészségügyre jellemzõ „szubjektív” szempontok nem szabhatnak gátat annak, hogy egy ifjú traumatológus sebészeti gyakorlata alatt például tüdõreszekciót, vastagbélmûtéteket, májreszekciót végezzen. Így elérhetõ, hogy 35-37 éves korára egy traumatológus önálló ügyeletvezetésre, fajsúlyos, nagy mûtétek végzésére alkalmas legyen, vagy akár önálló osztályvezetõi feladatkört betölthessen.
Vécsei professzorral – külföldi elõadásai, programjai miatt – sajnos csak két hetet találkoztam, de ezalatt a két hét alatt szakmailag határozott, következetes szigorral irányító vezetõt ismertem meg benne. A reggeli vizitek alkalmával néha kínosan hosszú percekig tudott egy-egy posztoperatív röntgenfelvételt, CT-t nézni, majd olyan apró, fõként mûtéttechnikai részletre hívta fel a figyelmet, amibõl sokat profitálhattam. Sok magyar származású beteget kezelt, akikkel – bár rosszul, vagy törve beszélték is nyelvünket – mindig magyarul tárgyalt. Fültanúja voltam egy a tibia proximalis vég törések rögzítésére szolgáló LISS-implantátum bemutató elõadásának, ahol a céget képviselõ kolléga figyelmét felhívta, hogy a lemezük kialakításához igencsak hasonló implantátumot Manninger-lemez néven már régóta használják a Lajtától keletre.
Négy hét után élményekben gazdagodva, jó barátokat szerezve kezdtem szállásomon összecsomagolni, amikor megdöbbenve vettem kezembe az egyik napilapot, melynek címoldalán ez állt: „Csõdbe ment az AKH! Finanszírozási megszorításokat eszközöl az egészségügyi kormányzat! Összeült az AKH válságstábja!”
Hazaérkeztem.
Dr. Végh György
Országos Traumatológiai Intézet 1081 Budapest, Fiumei u. 17.