Beszámoló a Lyonban megrendezett csípőprotézis-szövődmények és megelőzésükkel foglalkozó nemzetközi kongresszusról

64 Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet W 2000. 43. 1.

Beszámoló a Lyonban megrendezett csípõprotézis-szövõdmények és megelõzésükkel foglalkozó nemzetközi kongresszusról
(Lyon, Franciaország, 1999. december 8-10.)

Már évtizedes tradíció, hogy évente Lyonban csípõprotézis témakörben nemzetközi kongresszusra kerül sor. Az elsõt Georges de Mourgues rendezte, azóta a .The Lyon.s meetings on the hip. ismert és magas szintû fórumává vált a protetizáló szakembereknek. Legutóbb 1999. december 8-10. között került rá sor, melyen egyetlen magyarként vehettem részt, ezért is fontosnak tartom az ott hallottakról beszámolni.

A csípõízületi elváltozások mûtéti kezelésének több mint 100 éves múltja van Lyonban. Az erre történõ visszaemlékezést és a kiemelkedõ állomásokat foglalta össze bevezetõ elõadásában Prof. L. P. Fischer a lyoni Edouard Herriot Kórház ortopéd professzora. Lyon 1870 óta a csípõmûtétek európai fõvárosa. Az elsõ desist Nové-Josserand végezte itt 1920-ban, Tavernier Pelanda a fájdalmas ízület denervációját és capsulectomiáját 1930-ban. A protetika úttörõi közül megemlékezett többek között Postelrõl, Ficat-ról, J. Charnley-ról, F. MacKee-ról, és kiemelte, hogy Robert Judet elsõként pótolt combfejet acrylból készült protézissel, ezzel tulajdonképpen elindítva a csípõprotetika kibontakozását. Az elõre kijelölt témakörök bevezetõ elõadói a szövõdményekkel, azok megelõzésével és elsõsorban a különbözõ revíziós mûtétekkel foglalkoztak. Ezt az az ismert tény indokolta – amint azt a tudományos szervezõbizottság a programfüzet bevezetõjében is leszögezte – hogy a protézisek beültetését világszerte egyre nagyobb számban végzik, ezért érthetõ és nyilvánvaló, hogy a szövõdmények száma is gyorsan növekszik. E betegcsoport kezelése, gyakran súlyos, esetenként reménytelen állapotának mûtéti korrekciója nagy feladatot jelent még a gyakorlott protetizálók számára is. Tárgyalásra kerültek az acetabulum és a femur komponens elsõ revíziós mûtétei, a femur felépítése és pótlása a további revízióknál, a már protetizált csípõtáj csonttumori, a különbözõ protézis elemek kopásának újabb vizsgálatai és eredményei, valamint a mûtét alatti vérveszteség, érsérülések, vérpótlás, tromboembóliás szövõdmények elemzése. A témaköröket egy-egy felkért, nemzetközileg elismert szakember vezette fel, így az acetabulum revíziókat V. Raut (Anglia) Wrightingtonból, majd e szekcióban több elõadó foglalkozott a vápacserékkel, csontfelépítéssel és anélkül, továbbá, a cementes és cementnélküli módszerekkel.

A femorális komponens revíziójáról a plenáris elõadást a francia P. Vives tartotta, melyet mintegy

30 elõadás követett a legkülönbözõbb részleteket tárgyalva. Többen ismertették a femur hiányzó

vagy atrophizált csontpótlásának lehetõségeit, bemutattak 30—40 cm-es komplett sikeres femur felsõ

vég transpantátumokat is. A protézis szár steril és szeptikus kilazulásának megelõzése is szóba került,

alkalmazva és ajánlva az ún. .second-generation cementing technikát., de a femur komponens szeptikus

kilazulásának l % alá történt sikeres – bár nem ismeretlen módszerrel elért – csökkentésérõl szá-

molt be D. Katthagen (Dortmund). Minden primer mûtétnél, a szigorúan keresztülvitt elõzetes vizsgá-

latok és fertõzõdést megelõzõ intézkedések mellett .single shot. cephalosporint és gentamycines

palacost alkalmaztak.

A protetizált medencékben fõként periacetabulárisan és a femurban kialakult tumoroknál

különbözõ méretû gyakran igen nagy kiterjedésû reszekciókat ismertettek, pl. a vápa felett a keresztcsont

ízületig történõ daganatkiirtás után, konzerv és sajátcsonttal történõ áthidalást. Protézis eltávolí-

tás után desist, vagy a megmaradt medencefélen támaszkodó, speciálisan egyedileg kialakított vápát

ültettek be. Tehát protetizált csípõknél is a daganat kiirtása után minden módon végtagmegtartó, lehet

õleg mozgó csípõízületet elérõ mûtéti megoldásokra láthattunk törekvéseket újszerû technikai megold

ások alkalmazásával.

Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet W 2000. 43. 1. 65

A protézis elemeinek elhasználódásáról és a leváló mikrorészecskékkel kapcsolatos újabb elmé-

leti és klinikai kutatóintézeti eredményekrõl több elõadás hangzott el. A tudományosan megalapozott,

gondosan megtervezett és kivitelezett laboratóriumi vizsgálatokról a bevezetõ elõadást – gondolom

nem véletlenül – a japán H. Ohnishi professzor tartotta (Oszaka).

Végül a vérzések csökkentésének jórészt hazánkban is ismert és esetenként alkalmazott módszereinek

értékelésével többen is foglalkoztak, ajánlva elsõsorban az autotranszfúziót. Svéd ortopédek

egy elgondolkoztató, többek által megkérdõjelezett hasznosságú módszert mutattak be a csípõtáj mûtét

alatti idõleges vértelenítésére, hypotensiójára. Az eljárás lényege, hogy a mûtét elõtti napon vagy reggel

én, természetesen anticoaguláns védelemben, a röntgenorvos egy felfújható ballonban végzõdõ kat

étert vezetett fel az artéria femorálison át, a csípõt ellátó ág fölé angiographiával ellenõrizve a megfelel

õ magasságot, majd elzárták az ér lumenét. Mûtét után azonnal leengedték a ballont, majd a kórteremben

el is távolították. A mûtéti terület nem volt teljesen vértelen, de a vérzés jelentõsen csökkent.

Néhány nem jelentõs szövõdményt tapasztaltak csak, a vérveszteség 50 %-os csökkentése mellett! Bár

a módszer (idõleges vérkeringés elzárás) 1954 óta ismert, eddig az ortopédiai és traumatológiai gyakorlatban

nem alkalmazták. Elgondolkodtató, hogy pl. medencetörések kiterjedt mûtéteinél nem lenne-

e célszerû ezen eljárás alkalmazása.

A kongresszust a modern, minden igényt kielégítõ lyoni Kongresszusi Palotában rendezték. A

technikai feltételek, számítógépes és diavetítés kifogástalan volt, bár a különbözõ számítógépes rendszerekre

történõ elõadónkénti átállás nem volt zökkenõmentes. A szervezés elmaradt a német nyelvter

ületen vagy akár hazánkban is megszokottaktól, viszont kiváló volt szakmai nyelvezetét is tekintve, a

szinkrontolmácsolás. Sajnos a résztvevõket a városban szétszórva helyezték el, sok kilométer távols

ágra a kongresszus helyszínétõl, amelynek megközelítésére transfert nem szerveztek, pedig szüksé-

ges lett volna, mert az csak gépkocsival vagy taxival volt viszonylag rövid idõ alatt elérhetõ. (A tö-

megközlekedés magas szintû helyismeret nélkül alig volt használható, melyet tovább nehezített a csak

francia nyelvû tájékoztatás, így a megállókban és a kongresszus körüli gyönyörûen gondozott parkban

gyakran lehetett eltévedt, külföldi kongresszusi résztvevõkkel találkozni.)

Sajnos a kongresszus költségei a más európaiakhoz hasonlítva is rendkívül magasak voltak, ez

magyarázza azt a tényt, hogy a volt keleti tömb országaiból senkivel nem találkoztam. A szakmai kiáll

ítás elhelyezése kitûnõ, áttekinthetõ és zsúfoltságmentes volt. A témával kapcsolatba hozható e téren

tevékenykedõ nemzetközi cégek – az általunk kevésbé ismert franciákon kívül – mind megjelentek,

kiemelten ajánlva a revízióhoz szükséges már ismert és használt, valamint új mûszerkészleteiket.

Hazai kongresszusi rendezvényeken is követendõ példa – melyet esetenként már más kongresszusokon

is láthattunk – hogy az értékelési rendszereket az eredmények jobb összehasonlíthatósága miatt

elõre közölték, és azt az elõadás összefoglalóban is megismételték. (Pl.: De Harris, Merle D.Aubigne,

AAOS, S.O.F.C.O.T. és Paprosky a vápa és femur vonatkozásában is. De többen használták pl. Gustilo

és Pasternák (1988 I-IV.) felosztását, sõt annak V. Raut által bevezetett módosítását is a vápalazulás

mértékének röntgenológiai felmérésére. A csonttumoroknál a Campanacci szerinti volt az ajánlott oszt

ályozás.)

A több mint 450 résztvevõ 72 elõadást hallgathatott meg, 12 posztert és igen sok videofilmet

tekinthetett meg. Mindenki megkapta a részletes, 414 oldalas (!), nagyalakú, keménykötésû, könyvszer

û, jórészt a teljes elõadást tartalmazó kiadványt, melyet ábrák, grafikonok, röntgenképek és részletes

irodalomjegyzék is kiegészített.

(A kongresszusi részvételem támogatásáért a Johnson and Johnson és a Mölnycke cégeknek tartozom

köszönettel.)

Prof. Dr. Nemes György c. egy. tanár