Beszámoló a UEMS Orthopaedic Section munkájáról*

Mint a MOT akkori elnöke 1995 októberében azzal a kéréssel fordultam az UEMS (Union Européenne des Médecins Spécialistes) Orthopaedic Section, az Európa Unió hivatalos eg.szs.gügyi szervezete Ortopédiai Szekciójának elnökéhez, hogy engedélyezze Társaságunk képviselôjének rendszeres részvételét a Szekció ül.sein. Az engedélyt a Szekció elnökétôl, M. Speeckaerttôl 1996 szeptemberében megkaptuk. Társaságunk személyemet bízta meg képviseletével és így három alkalommal vettem részt a testület hivatalos ül.sein 1997. június 27–28-án Frankfurtban, 1998. április 24–25-én Bécsben, és 1998. november 6–7-én Lausanne-ban ,,observer” statusban. Ezt a lehetôséget velünk egyidejûleg Románia és Lengyelország képviselôinek (D. Antonescu ill. A. Wall) adták meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EU tagországok képviselôivel azonos módon veszünk részt a megbeszéléseken, de szavazati jog n.lkül.

Hangsúlyoznom kell, hogy nagyon komolyan veszik jelenl.tünket, mert számolnak országaink rövid idôn belüli hivatalos EU csatlakozásával, és minden kérdésben kül.n vizsgálják (kérdezik) a mi országainkban fennálló viszonyokat és az esetleges segítségnyújtás szüks.gess.g.t ahhoz, hogy a csatlakozáskor majd megfelelhessünk az Unióban kialakult általános szakmai színvonalnak, és a hivatalosan megfogalmazott formai elvárásoknak. Azért is foglalkoznak kiemelten a ,,keleti”, volt szocialista országok k.rülm.nyeivel, mert reálisnak tartják a csatlakozáskor várhatóan jelentkezô munkaerô-vándorlási igényeket, kezdeményezéseket ezekbôl az országokból, és ehhez megteremteni kívánják a lehetôségeket megfelelô szervezéssel, szabályozással.

A következôkben összefoglaló beszámolót adok azon három ül.s munkájának a legfontosabb elemeirôl, melyeken részt vettem.

Mindhárom ül.sen alapvetôen az ortopédiai szakképzésrôl, annak kül.nb.z. vonatkozásairól folytak a megbeszélések. Ez valójában az ortopéd szakorvos tevékenységének lényegére vonatkozik, mert a szakképzéssel kapcsolatos elvárások megfogalmazása a szakorvostól elvárt tevékenység tartalmát, formáját és szakmai színvonalát is magában foglalja.

A bizottság törekvésének célkitûzése az alapvetôen azonos szakorvosképzés biztosítása az Unió tagországaiban meghatározott szakmai színvonalon, hiszen az Unió tagországai között elvárás a szabad munkaerô vándorlás lehetôségének a biztosítása, és ehhez a megfelelô szakképzés elengedhetetlen feltétel. A szakmai szempontok mellett foglalkoztak még a munkaerô mennyisége (szakorvosok száma) szabályozásának a fontosságával, a szakorvosképzésbe országonként, évente felveendô orvosok számának a megszabásával (ugyanis elkerülni kívánják a túltermelést szakorvosokból), valamint a ,,CME, (Continuiting Medical Education)” reális megvalósításának és ellenôrzésének a lehetôségeivel. Ez utóbbi a mi fogalmaink szerint a továbbképzés problémakörének felel meg. Ezen a területen nem alakult ki egységes elképzelés jól megvalósítható rendszerrôl. Az ortopéd-szakorvos (angol szövegben ,,orthopaedic surgeon”) képzés alapvetô elveit és formáját a Szekció megalakulásakor megfogalmazta, azóta többször is áttekintette és a Lausanne-i ül.sen ismét megerôsítette. A szekció dokumentuma a képzés ,,minimal requirements”-ét határozza meg, tehát a képzésnek ezt a szintet minden országban el kell érnie, a leírtaktól lefelé nem, csak még magasabb követelmények irányába lehet eltérni.

A ,,minimal requirements” szerint a szakterület hivatalos meghatározása az alábbi:
Orthopaedic surgery is that surgical speciality concerned with the history-taking, examination, recognition, prevention, treatment and rehabilitation of the congenital and acquired diseases, malformation and functional abnormalities (traumatic or non-traumatic) of the skeletal and locomotor system. Incorporation of study and research into these diseases is mandatory.

A Szekció kérésére a Társaság a meghatározás alábbi hivatalos magyar fordítását adta:
Az ortopédia a sebészetnek az az ága, mely a csontok és a mozgásszervek veleszületett és szerzett betegségeiben, valamint deformitásainak és funkcionális zavarainak esetében (legyenek mindezek akár traumás, akár nem-traumás eredetûek) a kórelôzmény felvételével, a beteg vizsgálatával, a kórisme megállapításával, a megelôzéssel, a gyógykezeléssel és a rehabilitációval foglalkozik. Szüks.gszer. része ezeknek a betegségeknek a tanulmányozása és kutatása.

A szakorvosképzés idôtartama legalább 6 év (felsô határa nincs). Ebbôl az elsô 2 év feladata a sebészeti törzsanyag elsajátítása az egyéb sebészi szakterületre k.szül. szakorvosjelöltekkel közösen. Ennek befejeztével sikeres vizsga letétele után kezdôdhet meg az érdemi ortopédiai szakképzés, melynek idôtartama legalább 4 év. Ebbôl legalább fél évet javasolt különböző hat.árterületi szakokon (pl. idegsebészet stb.) eltölteni, akkreditált osztályokon (de több, mint fél, nem számítható be a képzésbe). A szakorvosjelölt képzésének részletes programját mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásában a képzés vezetôje állítja össze. A jelölt naplót vezet tanulmányairól, a képzés alatt idôszakos vizsgákat tesz, melyek eredményét leckekönyvébe bejegyzik.

A szakorvos kiképzése a képzés helyén tett záróvizsgával fejezôdik be. Ezt követôen jelentkezhet a jelölt szakvizsgára országa szakvizsgabizottságánál, melyet a szakterület és különböző szakmai szervezetek képviselôibôl állítanak össze. A szakképesítést tehát országos bizottság elôtt lehet megszerezni. A UEMS számos Szekciója megszervezte már a ,,European Board Exam”-et (pl. anaesthesiologia). Ezen az illetô szakterület vezetôibôl a UEMS megfelelô bizottsága által kinevezett testület elôtt letett vizsga értendô, melyet hivatalosan elfogadnak az EU minden tagországában.

A Lausanne-i ül.sen hozott határozatot bizottságunk, hogy megszervezzük és bevezetjük az ortopédiai ,,European Board Exem”-et is. Az elsô vizsgáztatás elôreláthatólag 1999 végén, vagy a következô évben fog sorra kerülni. A vizsgára jelentkezni lehet majd az EU tagországain k.vüli országokból is, de a jelentkezônek hazájában szerzett ortopédiai szakképesítéssel kell rendelkeznie. Az ortopédiai ,,European Board Exem”-t hasonlóan az egyéb szakterületek eddigi gyakorlatához – minden tagország el fogja fogadni. Elsôsorban azok a szakorvosok vehetik majd hasznát, akik hazájukon k.vüli EU tagországban kívánnak munkát vállalni. Nyilvánvalóan hazai minôsítések során, pályázatok elbírálásánál is elônyt fog jelenteni ez a szakképesítés. A vizsga megszerzése nem lesz kötelezô.

Szekciónk 5 tagú bizottságot nevezett ki a ,,European Board Exem” részleteinek kidolgozására, melynek magam is tagja vagyok. Az eddigiekben eldöntött, hogy vizsgát évente fogunk szervezni, mely minden tagországban egy kijelölt helyen azonos idôpontban fog sorra kerülni angol nyelven, multiple choice questions formájában. A vizsgának gyakorlati része nem lesz. Sikertelen vizsga esetén ismételt jelentkezésre lehetôség lesz.

Befejez.sül a UEMS általános szakorvosképzési alapelveirôl néhány szót. A UEMS vezetôsége jól tudja, hogy a medicina rohamos fejlôdése kapcsán számos országban nagyobb számú területen vezették be a szakorvosképzést, mint amennyit a UEMS elismer. Álláspontjuk erre vonatkozóan azonban az, hogy egy, csak szûkebb területre korlátozott szakképzés esetén a jelölt nem fog kellô általános szakmai ismeret birtokába jutni.

Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy szakosodása elsô lépéseként minden szakorvosjelöltnek meg kell szerezni a UEMS által jelenleg is elfogadott szakképesítések k.zül a számára megfelelôt. Ezt követheti egy szûkebb területen elm.lyültebb képzés. A mi szakterületünk szempontjából ez azt jelenti, hogy annak, aki a mozgásszervek sebészetének bármely – akár kisebb –, területén is kíván mûködni, elsô lépésként meg kell szereznie az ortopédiai szakképesítést.

Hazánkban speciális helyzet alakult ki a traumatológiai ellátás szempontjából. A Szekció úgy döntött, hogy ha az ortopédiai szakorvosképzés kivételesen olyan intézetben történik, ahol a mozgásszervek traumáinak kezelésével nem foglalkoznak rutinszerûen, a jelöltnek legalább 2 évet kell (a 6 évbôl) ilyen tevékenységet folytató osztályon eltölteni.

Debrecen, 1998. 12. 15.

Dr. Szepesi Kálmán
egyetemi tanár, a UEMS Orthopaedic Section MOT-delegátusa