| | Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 1998 ;41(2):196-196 Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság – MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány |
Beszámoló az 1997. november 7-én, Békéscsabán megtartott interdisciplináris podiátriai tudományos ülésről
,,A lábunkra mindig szükségünk van, de arra elvétve gondolunk, hogy mire van szüksége a lábunknak’’ mottóval indított és Dr. Salacz Tamás professzor bevezetôjével elkészült Programfüzet tükrözi a szakmaköziséget és azt is, hogy e viszonylag kis területet mennyi oldalról lehet és kell megközelíteni. Eddig e terület Európában és hazánkban is lemaradt összehasonlítva pld. a kéz-, váll- és arcsebészettel.
A megnyitáskor rövid üdvözlések hangoztak el, a megyei ÁNTSZ képviseletében Dr. Andrásy Gyula, a békéscsabai Réthy Pál Kórház igazgatója Dr. Nagy Balázs, valamint Dr. Farkas Tamás az OTRI tudományos vezetôje részérôl.
Kiderült, ami eddig nem volt köztudott, hogy nálunk is többen, magas tudományos igénnyel foglalkoznak a podiátriával, sôt annak egyes r.szterületeivel is. Valamennyi elôadás érdekes volt, az alaptémát más-más irányból közelítették meg és sok új információ hangzott el. Volt idô vitákra, megbeszélésekre is.
Néhány elôadás felsorolásszerûen: Farkas Tamás ,,A láb mûtéti anatómiája’’, Farkas Judit ,,A láb, mint funkcionális egység’’, Kellermann Péter és Tóth Kálmán ,,Pedobarográfia, mint vizsgálati lehetôség’’, valamint ,,Változások a hallux valgus kezelésében’’.
De hallottunk tartalmas és értékes referátumokat a computeres mûtéti tervezésrôl és modellezésrôl, az elôlábsebészetben, kül.nb.z. új megoldásokról az ambulanter, ún. ,,egynapos’’ mûtéti ellátásról, a diabeteses lábról, mikrosebészeti módszerekrôl, a láb s.rül.seir.l, statikai kérdésekrôl, kryotherápiáról, a sportolók lábelváltozásairól stb., stb.
Befejez.sül hangzott el e sorok írójától a láb vizsgálatának menetérôl, – és az egész napi tudományos munkától megfáradt résztvevôknek kis ellazítást, feloldódást jelentô, lábbal humoros hangvétellel foglalkozó – elôadásokra, melybôl pld. megtudhattuk, hogy az elôember lábának ill. lábraállásának k.sz.nhetjük, hogy a kezünk felszabadult, s így az emberré válás eszközévé válhatott.
Dr. Bíró Vilmos professzor foglalta össze az elôadásokat, a hallottakat, méltatta a rendezôk és szervezôk munkáját, a kezdeményezés gondolatát és megvalósítását. Dicsérve a gyorsaságot, mellyel csaknem egyidôben k.vetjük így, az Európában is gyorsan teret nyerô lábsebészeti elôrehaladást.
Az addig beérkezett ,,hogyan tovább’’ kérdôívekbôl kiderült, hogy valamennyi résztvevô rendszeres folytatását kívánja és megszavazott egy ideiglenes vezetô- és szervezôbizottságot. (Bíró Vilmos, Farkas Tamás, Nemes György, Szokoly Miklós, Tóth Kálmán, Tóth János, Zadravecz György.) A jövôben a résztvevôk önálló lábsebészeti társaságot szeretnének létrehozni.
Az ülés szüneteiben kávé és üdítő fogyasztása közben szakmai kiállításokat tekinthettek meg a jelenlévôk, majd svédasztal jellegû ebédre került sor.
A szervezôk igérték, hogy az elhangzott elôadásokat megjelentetik, ha szerény formában is, de gazdag tartalommal. A Tudományos Ülésre már elk.szült a késôbbiekben is használható embléma, melyen egy felemelkedést ábrázoló láb látható, a talp hármas támaszkodására utaló háromszögben, a remény színében, zöldben.
Dr. Nemes György