| | Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2002 ;45(1):70-70 Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság – MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány |
|
Az EFORT égisze alatt évente két alakalommal kerül megrendezésre a Travelling Fellowship elnevezésű 10 napos tanulmányút, melynek minden alkalommal más ország ad otthont. Legutóbb, 2001. szeptember 2-11. között a Brit Ortopéd Társaság (British Orthopaedic Association) 14 európai és 2 ázsiai tagország egy-egy fiatal ortopéd szakorvosa számára tette lehetővé az Angliában folyó ortopéd sebészeti tevékenységbe való betekintést. A MOT résztvevőjeként az érdekesebb tapasztalatokat, illetve élményeket ismertetném.
Az első meglátogatott intézet a London melletti Stanmore-ban található Royal National Orthopaedic Hospital volt, ahol George Bentley intézetvezető professzor fogadta a tanulmányút résztvevőit. A kizárólag ortopédiai ellátással foglalkozó kórház 1905-ben három londoni ortopéd kórház egyesülésével jött létre, s így több mint 150 éves múltra tekint vissza. Az intézet 14 osztályon 220 ággyal rendelkezik, évente mintegy 5000 műtétet végeznek. A két napos látogatás első napjára tudományos programot szerveztek, mely közül különösen érdekes volt Bentley professzor előadása a porcdefektusok kezelésében szerzett tapasztalatairól. Előadásában ismertette az általuk alkalmazott két technika, a Hangody féle mozaik plasztika és az autológ chondrocyta transzplantáció alkalmazásának lehetőségeit, az egyes eljárásokkal szerzett tapasztalatokat. Megállapította, hogy tapasztalataik alapján a két módszer klinikai kimenetele gyakorlatilag megegyező, bár a mozaikplasztikát patellán található defektusok pótlására nem javasolják. Az artroszkópos titánkövetés a chondrocyta transzplantáció esetei makroszkóposan jobb képet mutattak, azonban több esetben a képződött porc puha maradt. Másnap műtői program következett, ahol az autológ chondocyta transzplantációt egy patellán található jelentős porcdefektus kapcsán a gyakorlatban is megismerhettük. A nap folyamán lehetőség nyílt még a kórház területén működő Stamnore Implants Worldwide nevű, tumor- és egyedi protézisek gyártásával foglalkozó üzemet, valamint a BiomechanicaI Enginneering Department-et meglátogatni. Londonban még a Guy’s Hospital-ban töltöttünk el egy napot, ahol a gerinc sebészeti tevékenységüket, azon belül is elsősorban a tumor metastasisok sebészi kezelését bemutató előadásokat követően néhány műtét megtekintésére nyílt lehetőség.
Az utazás következő állomása Oxford volt, ahol elsőként a Nuffield Orthopaedic Centre-ben töltöttünk el két napot, ahol John Kenwright intézetvezető professzor fogadott minket. A szintén nagy múltú intézetben folyó klinikai munkát bemutató előadásokat követően a rendkívül széleskörű alapkutatásokról esett szó. A kutatások egyik legprogresszívebb iránya a musculosceletalis betegségek genetikai kutatása, melyből az arthrosis genetikai hátterének vizsgálatáról kaptunk ízelítőt. Az oxfordi John Radcliffe kórház traumatológiai egységében a részleg bemutatását és az ellátási rendszer ismertetését követően a gerinc sérültek vizsgálati protokolljáról hallhattunk előadásokat.
A Travelling Fellowship harmadik helyszíne a Patrick Mulligan professzor vezette birminghami Royal National Orthopaedic Hospital volt. Az itt eltöltött két nap során, néhány fős csoportokban betekintést nyerhettünk a mindennapi műtői és ambuláns munkába. Az utóbbi években, ebben az intézetben került kifejlesztésre egy csípőízületi felszínpótló protézis (Birmingham Hip Resurfacing, BHR), mely alternatívát jelent a fiatal, combfejnecrosisos betegeknek. Erről nagy széria kapcsán jó eredményekkel rendelkeznek. Gerincsebészeti tevékenységükből érdekességnek tűnt, hogy a scoliosis műtéti kezelésében szinte kizárólag Kaneda típusú elülső instrumentáriumot alkalmaznak, hátsó implantátumokat csupán a paralitikus scoliosisos esetekre korlátozzák.
Meglepetten tapasztaltam, hogy a meglátogatott angol ortopéd kórházak szinte mindegyike a nyugat európai átlaghoz képest rossz állapotban vannak. A sajátos történelmi háttér következtében (az első világháború idején a sebesültek ellátása és a mozgássérült katonák ápolása, a 30-as években a poliomyelitis és a tuberculosisos csontelváltozások kezelése) az egyes osztályok különálló épületekben, elszórtan helyezkednek el, általában hatalmas területen. Meglepő volt akár 16 ágyas kórtermeket látni, parketta burkolattal, vagy néhány négyzetméteres vizsgálókat, ahol az orvoson és a betegen kívül alig fér el más. Az angol ortopédia további sajátossága a rendkívül hosszú várakozási idő az egyes műtétekre. Nem meglepő az akár másfél éves várólista az elektív műtétek kapcsán. Ennek okaként elsősorban az Angliában is fő problémát jelentő nővér- és műtősnő hiánnyal, a műtői kapacitás alacsony voltával magyarázták.
A szakmai program mellett rendkívül élvezetes társasági programot állítottak össze a szervezők. A legkellemesebb élmények az oxfordi Wadham College-ban, tradicionális módon rendezett vacsora, vagy London egyik legrégibb, 1661-ben alapított, Ye Old Che shire Cheese Pub-ban töltött este voltak. Ezeken kívül érdekesség volt még a Royal College of Surgeons-ben tartott állófogadás, ahol a David Adams, a Brit Ortopéd Társaság szervezőbizottságának tagján, és sok más prominens személyen kívül részt vett Frank Horan, a brit Journal of Bone and Joint Surgery szerkesztője is. Az utaztatás egyébként jól szervezetten, zökkenőmentesen történt, az elszállásolás minden helyszínen kifogástalan volt.
Beszámolóm végén szeretném megköszönni a MOT vezetőségének, hogy lehetővé tette a szakmailag tartalmas tanulmányúton való részvételemet, melyhez a kiutazás teljes költségét biztosította