| | Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 1999 ;42(4):348-351 Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság – MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány |
1998 õszén abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az Európai Váll és Könyöksebészeti
Társaság (European Society for Surgery of the Shoulder and the Elbow, SECEC/
ESSSE) ösztõndijasaként egy hónapot az Amerikai Egyesült Államokban tölthessek. Az ösztöndíjat
kétévente adják ki két, 40 évnél nem idõsebb európai sebésznek, míg a közti években
két amerikai sebész tölt ugyancsak egy hónapot Európában. Személyemben elsõ ízben nyerte
el az ösztöndíjat a volt keleti blokk országaiból pályázó orvos, melyben a kétéves oxfordi és
egyéves nottinghami tanulmányutamon k.vül jelentõs szerepet játszott az a tény, hogy Magyarországról
több ortopéd és traumatológus szakember rendszeres aktiv résztvevõje a
SECEC/ESSSE rendezvényeinek. Útitársam az angliai Southampton-ban dolgozó Mr. Simon
Lambert volt, aki angliai képzésén k.vül Svájban töltött egy évet neves vállsebészeti központokban.
Az utazásunk 7 helyszínét egy 15 lehetséges központot tartalmazó listáról magunk választhattuk
ki. Egyetlen megkötésként az Amerikai Váll és Könyöksebészeti Társaság
(American Shoulder and Elbow Surgeons, ASES) New York-ban rendezett kongresszusa jelentette,
ahol meghívottként részt vehettünk. Útitársammal úgy igyekeztünk kiválasztani a
helyszíneket, hogy a szakmai érdeklõdés mellett minél többet lássunk az Egyesült Államokból.
Az utazás megszervezését teljes mértékben a SECEC/ESSSE és az ASES illetékesei
végezték, míg az aktuális programot a meglátogatott helyszíneken alakították ki igen nagy
gonddal. Programunk rendk.vül feszes volt, három-négy nap jutott egy-egy helyszínre. Egyedül
New York-ban t.lt.ttünk nyolc napot.
Utazásunkat a nyugati parton California államban, Los Angeles-ben kezdtül, ahol James
Tibone volt a vendéglátónk, akinek Atlanti óceán parti házában laktunk. Dr. Tibone társaságában
betekintést nyerhettünk a Kerlan-Jobe ortopéd magánkórház munkájába, majd este a
tiszteletünkre rendezett konferencián hallgattunk elõadásokat melyeket érdekes esetek megbeszélése
követett. A viták során elsõként mindig a mi v.lem.nyünkre voltak kíváncsiak.
Másnap délelõtt a Cincinella Hospital-ban a már 70 év felett járó de még mindig rendk.vül
szépen operáló Frank Jobe-nál majd a délutánt a SCOI Medical Center-ben a v.ll.zületi
arthroscopos sebészet egyik úttörõjével Steve Snyder-el voltunk mûtõben, míg ebédidõben
az egyetem kutatólaboratöriumát látogattuk meg Dr. Pink idegenvezetésével. Nagyszerû élmény
volt egy nap látni a nyitott és fedett mûtéti technika két igen neves alakját. Los Angelesbõl
a csodálatos óceánpart és néhány ragyogó éttermen k.vül az idõ rövidsége miatt sajnos
nem sokat láttunk.
Utazásunk második állomása az indián és európai kultúra keveredésérõl híres Washington
állambéli Seattle volt ahol a University of Washington ortopéd tanszékének vezetõje
Frederick Matsen és csapata (Douglas Harrymann, Kevin Smith, John Sidles és még sokan
mások) gondoskodtak rólunk. Programunk egy közös konferenciával kezdõdött ahol elõbb
az intézet dolgozói számoltak be munkájukról majd nekünk kellett két-két elõadást tartani.
Utunkra egyébként korábbi ösztöndíjasokra hallgatva mindketten több elõadás anyagát vittük
magunkkal. Aznap délután majd másnap délelõtt az intézet ambulanciájának munkáját
figyelhettük meg, ahova a kontinensnyi ország minden tájáról érkeznek érdekes esetek. Az itt
dolgozók diagnosztikus lépéseinek valamint a visszatérõ betegek megfigyelésével és az egyes
esetek közötti õszinte beszélgetésekbõl igen sok értékes tapasztalatot nyertünk. A szakmai
programon k.vül John Sidles idegenvezetésével megcsodálhattuk ennek a ragyogó fekvésû
városnak a szépségeit majd egy hûvös esõs idõben átizgult amerikai focimeccs után Mrs.
Matsen hívta meg otthonukba az intézetben dolgozókat és családjukat a tiszteletünkre rendezett
vacsorára.
A nyugati partot elhagyva a Texas állambéli San Antonio-ba utaztunk ahol az élõ legenda
a University of Texas senior professzora Charles Rockwood és fiatal tehetséges munkatársa
Michael Wirth várt ránk. Elsõ nap egy egynapos vállprotézis kurzusba cs.ppentünk bele
ahol az elõadások meghallgatása után Dr. Rockwood-nak asszisztáltunk a mûtõben. Másnap
korán reggel konferencián hallgattunk és tartottunk elõadásokat, majd Dr. Rockwood-hoz
csatlakoztunk ambulanciáján. óriási élményt jelentett az a közvetlen baráti hangnem, ahogyan
Dr. Rockwood a betegeivel foglalkozik. Búcsúzásként Dr. Rockwood ortopédiai és traumatológia
múzeumának is beillõ szobájában fogyasztottunk el egy-egy pohár igazi mexikói
tequilát. San Antonio maga a mexikói közelségbõl származó egy-két látnivalót leszámítva
nem igazán szép város.
Turisztikailag igazi ugrást jelentett a Colorado államban a Sziklás hegységben lévõ síparadicsom
Vail felkeresése, ahol az ugyancsak világhírû Richard Hawkins fogadott. bennünket.
A szakmai programot a Steadman-Hawkins magánklinika biztosította számunkra ahol
a már máshol is megszokott módon közös konferenciával kezdtünk majd az egész napot mûtõben
t.lt.ttük. Másnap ugyancsak egész nap Dr. Hawkins ambulanciáját k.vethettük. Hihetetlen
volt látni azt az odaadást és türelmet ahogyan Dr. Hawkins egy nem gyógyuló magas
tibia osteotomia miatt fixateur externe-t viselve a fibiájában, könyökmankóval járva tanította
a nála dolgozó orvosokat továbbá foglalkozott velünk (beleértve az esti vacsorákat is). Az
intézet betegeit a környéken lakók, valamint a télen síelni, nyáron túrázni a hegyekbe járókon
k.vül a világ minden tájáról érkezõ ismert sportolók jelentik. A már két hete zajló igen
feszes szakmai programok kipihenését jelentette az a csodálatos szombati nap, melyet a vendéglátók
tanácsával élve egy minden kényelemmel felszerelt terepjárót kibérelve több 3500
méter feletti hágón áthaladva a 4000 méter feletti csúcsokkal büszk.lked. hegyekben némi
légszomjjal küszk.dve t.lt.ttünk.
Utazásunkat tovább folytattuk észak felé a Minnesota államlbéli Rochesterbe, ahol a
világon mindenhol a legkül.nf.l.bb orvosi szakmák egyik csúcsaként számon tartott Mayo
Clinic található. Itt a könyöksebészet legismertebb személye Bemard Morrey és munkatársa
Shawn ODriscoll (ez évben Európába utazó ösztöndíjas) voltak a vendéglátóink. Itt elõbb
igazi amerikai módra a kondi teremben kezdtük a reggelt majd a Mayo Clinic hivatalos idegenvezetõi
programja keretében ismerkedhettünk meg a híres intézmény múltjával és jelenével,
melyrõl hosszasan lehetne mesélni. A teljesség igénye n.lkül megemlíteném, hogy több,
mint 20 ezer alkalmazottja van az intézménynek (a város lakossága 40 ezer) és a 80 (!!!)
mûtõhelységgel rendelkezõ központi mûtõtraktusban csak térkép segítségével tudunk tájékozódni.
Itt tartózkodásunk során ugyancsak közös konferencián hallhattunk elõadásokat a könyöksebészetrõl
és az ott zajló kutató munkáról valamint számolhattunk be saját munkánkról.
Emellett számos bonyolult nyitott és arthroscopos könyökmûtétet láttunk és az ambulancián
gy.z.dhettünk meg a beavatkozások eredményeirõl, v.gül Dr. An kutató biofizikus vezetésével
megtekintettük a rendk.vül jól felszerelt kutató laboratóriumokat.
Rochester-bõl a keleti partvidéken Pennsylvania államban található történelmi városba
Philadephia-ba vezetett az utunk, ahol megfogalmazták és kihirdették a függetlens.gi nyilatkozatot.
Vendéglátóink a University of Pennsylvania fiatal de igen ambiciózus tanárai John
Iannotti, Gerald Williams és Louis Soslowsky (az utóbbi kutató fizikus, a biomechanikai laboratórium
vezetõje voltak. A program itt is konferenciával kezdõdött majd ezt követõen a
mûtõben tekintettûnk meg néhány érdekes esetet. Másnap délelõtt az ambulanciát látogattuk
meg, melyre az .rkez.sünk tiszteletére kül.n behívták az általuk legérdekesebbnek tartott
megoldott vagy éppen megoldásra váró betegeiket. Érdekes volt látni, hogy a betegek milyen
szívesen jöttek erre az extra vizsgálatra.
A hátralévõ másfél napban módunk volt megtekinteni a város és környéke nevezetességeit,
melyek k.zül igazi csemegét jelentett az orvosi vonatkozású, furcsaságokkal teli Mütter
múzeum.
Az amerikai léptékkel kis távolság miatt kivételesen vonattal utaztunk tovább utazásunk
utolsó helyszínére New York-ba ahol a vállsebészeti konferencia helyszínén Manhattan
szívében laktunk. Kül.n örömet jelentett mindkettõnknek, hogy feleségeink New York-óan
csatlakoztak hozzánk.
A konferencia elõtti napokban a Columbia University ortopéd professzorát Louis
Biglani-t látogattuk meg, aki az ASES soros elnöke volt. Rövid látogatásunk alatt is módunk
volt néhány esetet a mûtõben megnézni, majd konferencián hallgattunk és tartottunk elõadásokat.
Ugyancsak rövid látogatást tettünk a Hospital for Joint Diseases-ben ahol Frances
Cuomo az ASES egyelten nõi tagja volt a vendéglátónk.
Az utolsó néhány nap délelõttjeit az ASES zárt kongresszusa töltötte ki, melyen kizárólag
a tagok és néhány meghívott vehetett részt. Az ASES-rõl tudni kell, hogy kizárólag meghívással
lehet elnyerni a tagságot ennek megfelelõen viszonylag kevés kb. 130 tagja van.
Minden második évben nyitott kongresszust, míg a közti években zárt ül.st tartanak, melynek
érdekessége, hogy viszonylag kötetlen prezentációk formájában még sokszor félig kész
kutatási eredményekkel vagy akár ölietekkel állnak elõ. A sok érdekes elõadás mellett kül.n
öröm volt számunkra újra találkozni korábbi vendéglátóinkkal akik négyszemközt sorra arról
érdeklõdtek, hogy hol .reztünk magunkat a legjobban. A szakmai programon k.vül természetesen
igyekeztünk minél jobban belelátni a k.vethetetlenül lüktet., lenyûgözõ és egyben
ijesztõ város életébe. Bár mindkettõnk számára kezdettõl fogva világos volt, hogy milyen
nagy jelentõsége van egy ilyen ösztöndíj elnyerésének, errõl még inkább meggyõzött
minket amerikai vendéglátóink hihetetlen odaadása, mellyel az egyes helyszíneken gondoskodtak
rólunk. Úgy tekintettek minket, mint Európai követeit és soha nem mulasztották el
k.sz.netüket kifejezni azért, hogy a számunkra megküld.tt listáról többek között az intézetûket
választottuk ki. Kivétel n.lkül mindenhol ajándékokkal (dedikált szakkönyvek, egyetemük
vagy kórházuk jelvényével díszített pólók, sapkák stb.) kedveskedtek. Elegáns vagy
éppen stílusosan rendetlen éttermekben és meghitt családi otthonaikban ismerkedhettünk meg
a legkül.nf.l.bb ételekkel és csodálatos boraikkal, mely vacsorák során további szakmai és
baráti beszélgetésekre és a sebészek családtagjainak megismerésére is lehet.s.günk nyílt.
Vendéglátóink k.zül többen is hasonló utazó ösztöndíjasként jártak Európában, mely utjaikról
nagy-nagy szeretettel beszéltek. Számomra további kellemes meglepetés volt az, hogy
szinte minden helyszínen találkoztam Magyarországot korábban meglátogató vagy magyar
származású emberekkel, akik õszinte érdeklõdést tanúsítottnak országunk felé (megjegyzendõ,
hogy ezen egy hónap alatt több ilyen élményben volt részem mint az Angliában töltött 3
évem alatt.)
A kórházakban a hírbõl is jól ismert magas színvonalú technikai felszereltségen k.vül
szembeötlõ volt az orvosok munkáját segítõk hada, a jól felszerelt kutatólaboratóriumok ahol
nagyon sok külf.ldi dolgozik, továbbá a kutatásra szánt hatalmas összegek. A kutatás egyébként
nem csak az egyetemi intézetek sajátossága, hanem a magánklinikákon is lételeme az
orvosi tevékenységnek.
Az USA egymástól távol esõ helyszíneinek bejárása meggyõzött minket arról, hogy ez
egy többé kevésbé azonos nyelvet beszélõ ország ahol egymástól teljesen elüt. építészet,
kultúra és viselkedési normák vannak akárcsak Európa egyes országaiban. A szélsõségek a
szakmát tekintve is igazak. Vannak például szélsõséges hívei a totál v.ll.zületi
arthroplasticának, míg mások a hemiarthroplasticára esküsznek. Egyesek csak arthroszkóppal
hajlandók operálni, míg Charles Rockwood az ,,ördög eszközének” nevezi a szkópot. Míg az
ASES konferencián kül.n szekció foglalkozott az instabil v.ll.zületek mûtéteinél alkalmazott
lézeres vagy hõvel történõ tokzsugorítás módszerével addig ugyancsak Rockwood egyenesen
mûhibának minõsíti az eljárást.
Az utazás összességében egy életre szóló szakmai és turisztikai élményt jelentett, melyre
a hazai jövedelmi viszonyok tükr.ben soha nem lett volna esélyem. A kint látottakat és
tanultakat már többször is alkalmaztam itthoni gyakorlatomban és biztos vagyok benne, hogy
amerikai vendéglátóink többségével valamint angol útitársammal hosszan tartó baráti és szakmai
kapcsolatot sikerült kiépítenem.
Dr. Kiss Jenõ
Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ortopédiai Klinika
1113 Budapest, Karolina út 27