| | Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 1999 ;42(5):362-363 Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság – MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány |
362 Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 1999. 42. 5.
Beszámoló az Európai Boka és Lábsebészeti
Társaság elsõ Instrukciós Kurzusáról
Az Európai Boka és Lábsebészeti Társaság (European Foot and Ankle Society –
EFAS) 1999 október 1-2. között Bécsben rendezte elsõ Instrukciós Kurzusát. A kurzus
rendk.vül impozáns környezetben, tökéletes szervezés mellett zajlott, mintegy negyven
fõleg európai országból érkezett ortopéd sebész részvételével.
A szervezõk megfogalmazása szerint a kurzus megszervezését a biomechanikai
kutatások és a klinikai tapasztalatok révén az utóbbi idõben felhalmozódott új információk
rendszerezésének és ismertetésének igénye tette szüks.gess.. A kurzus elõadásait
az EFAS felkérésére a lábsebészet legismertebb európai képviselõi tartották, többek
között Patrice Diebold Franciaországból, Ramon Vilado Spanyolországból, Nicolaus
Wülker Németországból, Michael M. Stephens Írországból és Beat Hintermann Svájcból.
Az elõadások témakörönként ölelték fel a láb- és bokasebészet olyan aktuális kérdéseit,
mint a hallux valgus, kis ujjak betegségei, metatarsalgia, lapos láb, ínak patológiái,
boka instabilitás, osteochondrális laesiok, boka.zületi artroszkópia és traumatológiai
kérdések, mint bokatörés, talus és calcaneus törések. Az adott témakörön belül elõször
a patoanatómiai, biomechanikai háttér ismertetése, az elváltozás konzervatív
kezelésének módszerei, majd a sebészi kezelések lehetõségei, v.gezetül ez utóbbiak
eredményei szerepeltek. A szekciók végén minden esetben diszkusszióra volt lehetõség.
Az elõadások többnyire digitális technika alkalmazásával kerültek bemutatásra, és
számos mûtéttechnikai videofelvétel színesítette õket. A következõkben a kurzuson elhangzottakból
az általunk fontosnak tartott részletekrõl számolnánk be.
Az elõláb sebészetével nagyon sok elõadás foglalkozott. A hallux valgus radiológiai
vizsgálata a közismert szögeken (metatarsophalangealis /MTP/ szög,
intermetatarsalis /IM/ szög) túl kiemelték a distalis metatarsalis articularis szög (DMAA
–diatal metatarsal articular angle, vagy PASA –proximal articular set angle) és a tibialis
sesamoid helyzetének (SES – tibial sesamoid position) jelentõségét. A kezelésben, mint
általában minden lábbetegség esetén, a technikai ortopédia igen nagy jelentõséggel bír.
A mûtéti kezelések lehetõségeit indikációs kritériumok alapján tárgyalták. A lágyrész
mûtétekkel kapcsolatban (lateralis release, medialis capsulorrhaphia) jó eredményekrõl
számoltak be. A beavatkozás elõnye, hogy bilateralisan is végezhetõ és kiegészíthetõ
proximalisan metatarsus osteotomiával. Ez utóbbi esetén az ívelt osteotomia a leginkább
ajánlott eljárás. A distalis osteotomiák k.zül a Chevron osteotomiaát ajánlották
elsõsorban, az egyéb osteotomiákat csupán alternatív megoldásként említve. A Scarfféle
diaphyseal osteotomia, mely közepes és súlyos hallux valgus deformitás kezelésére
javasolt, nagy népszerûségre kezd szert tenni. Az osteotomiákat követõ rehabilitációból
kiemelendõ, hogy a korrekciós kötést 6-8 hétig javasolt fenntartani és a
posztoperatív 6. hónapig éjszakai korrekciós ortézis viselése ajánlott. A protézisek alkalmazása
egyre inkább teret nyer a hallux valgus sebészetében. Az implantátumokkal
Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 1999. 42. 5. 363
kapcsolatos közismert szövõdmények miatt a felszívódó bioimplantátumok alkalmazása
tûnik a legmegfelelõbbnek. Ezek mintegy 6 hónap alatt szívódnak fel és spacer-ként
funkcionálnak az új, fibrózus .zület kialakulásáig.
A lapos láb biomechanikai vonatkozásait tekintve jelentõs hangsúlyt kapott a m.
tibialis posterior szerepe, melynek diszfunkcióját a felnõttkori szerzett lúdtalpak legfõbb
okaként említettek. A m. tibialis posterior funkcióját megítélõ tesztek alapján stádiumok
állapíthatók meg, melynek megfelelõen eltérõ a mûtéti kezelés. A gyermekkori
lúdtalp mûtéti kezelésében az idiopathias flexibilis planovalgus deformitások esetében
egyre nagyobb teret nyer a subtotalis arthrosis kül.nb.z. enorthesisek/spacerek behelyezésével.
Megjegyezzük, hogy ezen megoldás körébe tartozik a Klinikánkon is alkalmazott
Calcaneo-stop® endorthesis, mellyel saját tapasztalataink is biztatóak. Újdonságként
mutatták be a Kalix® nevû implantátumot, ami a sinus tarsiba helyezve expandálható,
és a valgus korrekciója adekvát módon elvégezhetõ. Az ajánlások szerint az
implantátum alkalmas a felnõttkori flexibilis lúdtalpak kezelésére is, és kiegészíthetõ
lágyrész mûtétekkel. Ezen implantátum kifejlesztése is jól mutatja a lábsebészeti technikák,
implantátumok, rögzítési eljárások intenzív fejlõdését.
Krónikus külboka instabilitás kapcsán az eredeti szalagok rekonstrukciójának szüks.gess.g.re
hívták fel a figyelmet. Ha ez nem kivitelezhetõ, akkor biomechanikai szempontok
alapján a distalis tapadását megõrzõ peroneus brevis ín alkalmazásával szemben
a plantaris longus, vagy a peroneus longus ín szabad részével végzett tenodesis
javasolt.
Összegzésképpen, rendk.vül színvonalas és tartalmas kurzust hallgathattunk végig,
mely reményeink szerint hozzájárul lábsebészeti tev.kenys.günk további fejlesztéséhez.
A részvételhez szüks.ges anyagi feltételeket munkaadó int.zetünk biztosította,
melyet ezúton is szeretnénk megköszönni.
Dr. Domán István,
Dr. Czipri Mátyás
Pécsi Orvostudományi Egyetem, Ortopédiai Klinika