(Merano, 2004. szeptember 29 – október 2.)
| | Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2004 ;47(4):340-341 Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság – MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány |
A Kongresszus elnöke a német származású Dr. Frank Nienstedt volt, aki orvosegyetemi tanulmányait Olaszországban folytatta, ott házasodott, több éven átProf. Dr. Dieter Buck- Gramcko tanítványa volt Hamburgban, később a meranoi kórház ortopéd-traumatológiai osztályán a kézsebészeti részlegvezetője lett.
A Szervező Bizottság meghívott és felkért referensei között – érhető módon – az osztrák és a német kézsebészek domináltak, de az európaiakon kívül többen érkeztek az Egyesült Ál lamokból s más földrészekről is. Közülük többen is – az elmúlt évtizedekben – sokat tettek az Olasz Kézsebész Társaság fejlődéséért. A Kongresszus iránti igen nagy szakmai érdeklődést a több száz olasz résztvevő is bizonyította, közöttük igen sok fiatal kézsebésszel.
A Kongresszus hivatalos nyelve az olasz, a német és az angol volt, mindhárom nyelven egészen kiváló oda-vissza tolmácsolással. A vetített képanyagon azonban a szöveges részt csak angol nyelven kérték megjeleníteni. Megható volt, amikor egy-egy Dél-Tirolban élő, de osztrák származású orvos így kezdte előadását: „Signore Presidente! Caro Collegi! Engedjék meg, hogy előadásomat anyanyelvemen, németül mondjam el..”
A Kongresszus szerkezete tanulságos, követésre alkalmas:
1.) Főtémák: A sportoló keze – A zenész keze
Érdekes és szép témaválasztás, különösen izgalmasnak ígérkezett a zenészekkel foglal kozó tudományos ülés.
Mindkét témakört „Kerekasztal megbeszélés” vezette be, melyeknek 7-7 felkért referense volt, 15-15 perces előadással, s ezt követte a megbeszélés.
Én a „Kézsérülések és betegségek sebészi kezelése zenészeknél” c. referátumot tartottam, válogatottan látványos esetek videofilmes bemutatásával. Bemutatott eseteimmel azt kívántam hangsúlyozni, hogy hivatásos zenészeknél gyakran kényszerülünk olyan műtéti megoldásokra, amelyeket azonos vagy hasonló sérülések esetében, más foglalkozást végzőknél esetleg nem szükséges elvégezni. Előadásom megkezdése előtt M. Ceruso professzor az Olasz Kézsebész Társaság elnöke, a Kerekasztal megbeszélés vezetője nagy szeretettel üdvözölt, s meleg szavakkal emlékezett meg az IFSSH 9. budapesti Kongresszusáról.
A Kerekasztal megbeszéléseket a főtémákhoz csatlakozó nagyszámú előadás követte.
2.) Ünnepi előadások
- D. Buck-Gramcko ( Hamburg ):
A veleszületett fejlődési rendellenességek kezelése
Emlékelőadás A. Bonola professzor tiszteletére, aki az Olasz Kézsebészeti Társaság alapítója és első elnöke volt. - R. Tubiana (Párizs)
Perifériás idegek kompressziós szindrómája zenészeknél - G. Brunelli
A perifériás idegek regenerációja
3.) Intsrukcionális kurzusok
A Kongresszus harmadik napján, reggel 8-9 óra között, a kézsebészet különböző témá iból, 3-3, egyenként 15 perces továbbképző előadás hangzott el hazai és külföldi előadókkal, kötelező tesztvizsgával, előre megkapott kérdésekkel. Meggyőződésem, hogy ezt a továbbképző lehetőséget hazai kongresszusainkon rendszeresíteni kellene!
4.) Szabad témák
Az előadások sokrétűsége hű képet adott a ma kézsebészetének legtöbbeket érintő té máiról.
5.) Poszter kiállítás
6.) A kávészünetben a cégek által szervezett „commercial workshop”-okat látogathatták a résztvevők.
Merano (az olaszoknak), Meran (az osztrákoknak és németeknek), Dél-Tirolnak egyik gyöngyszeme adott otthont a Kongresszusnak a gyönyörű Kurhaus di Merano-ban. Az ott töltött napokat október hónap, és az ősz ezerszínű szépsége, a turisták sokasága, a gyönyörű épületek, a Monarchia közös története és történelmi személyiségei tették számunkra személyes élménnyé…! Persze Tiborc szavai is eszünkbe jutottak Katona József drámájából, a Bánk bán-ból:
„A jó merániak legszebb lovon
ficánkolódnak – tegnap egy kesely,
ma szürke, holnap egy fakó – nekünk
feleség – s porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk.”
A múló idő azonban feledteti a múltat! Az idősebbek illanó emlékezésévé oldja a jót, a szépet és a rosszat. A ma élő fiatal generáció egy gyönyörű várost lát, amelyet a Dolomitok napfényben tündöklő rózsaszínű hegylánca övez.
A városban mindenütt kétnyelvű – olasz és német – táblák, feliratok emlékeztetnek a megosztottságra, a számos nemzeti tragédiát okozó XX. századra, amelyben a háborúkat kö vető „békeszerződések”, a népek és országrészek elcsatolása évtizedekre a gyűlölködés csíráit vetették el Európában, például Dél-Tirolt Olaszországhoz csatolva. Több évtizedes keserűség, harc, gyűlölködés után Dél-Tirol területi autonómiát kapott, s megszületett az itt élő népek között a tényleges béke, s arra gondoltam, talán eljön az idő, amikor a négy égtáj felé szóródott magyarjaink is – a Dél-Tiroli példa nyomán – megkapják őseik földjén az áhított autonómiát, s egyszer eljön a megbékélés ideje.
Prof. Dr. Renner Antal Renner, A.