Tájékoztatás a traumatológiai szakképesítésről

TÁJÉKOZTATÁS A TRAUMATOLÓGIAI SZAKKÉPESÍTÉSRÔL

Igen tisztelt Kollégák!

Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy több éves kitartó munkánk az önálló traumatológiai szakvizsgáért és az önálló baleseti sebészet elismertetéséért az EU-ban, sikerrel járt. Az alábbiakban egy rövid összeállítást készítettünk a fent említett legkevésbé sem tövismentes útról:

A XIX. század végén – az anaesthesiologia és az asepsis fejlôdésével – az általános sebészet diadalútja is megkezdôdött, s ekkor sok országban a lágyrészek sebészetétôl elvált a mozgásszervek sebészete. Ekkor alakult ki több országban az önálló ortopéd sebészet. Ez a különválás azonban nem történt meg a német nyelvterületen (amelyhez a Monarchia révén hazánk is tartozott), s ahol már ebben az idôszakban is magas színvonalú konzervatív ortopédia mûködött. A friss sérülések ellátása ezekben az országokban az általános sebészek kényszerû, másodlagos feladata maradt, hiszen a saját szakterületük dinamikusan fejlôdött ténykedésük.

Az I. Világháború alatt és után egy rendk.vüli tehetséggel és akarattal bíró osztrák sebész, Lorenz Böhler, háborús tapasztalatai alapján rájött arra, hogy a végtag töréseket is szakszerûen kell kezelni, ennek lehetôségeit meg kell teremteni, s az új irányvonal gazdasági elônyeirôl meggyôzte az Osztrák Baleseti Biztosítót is, s rövid idô alatt létrehozták a baleseti kórházak rendszerét, megteremtve az önálló baleseti sebészet alapjait.

Az osztrák példa hatására Magyarországon is fejlôdésnek indult a balesetsebészet, melynek elsô mûvelôi – Hedri, Dániel, Neuber, Elischer – is sebészek és nem ortopédek voltak, és létrehozták az elsô baleseti kórházi osztályt, amely azonban rövid idô alatt szûknek bizonyult az újszerûen kezelt s.rültek számára. 1940-ben adták át a Magdolna Baleseti Kórházat Budapesten, amely korának legmodernebb sérültellátó helye volt, s amely egyben a mai Országos Intézet elôdje is volt. 1956-ban létesítették az Országos Traumatológiai Intézetet, amely letéteményese volt annak a diadalmas fejlôdésnek, amely az Európa-szerte elismert önálló hazai baleseti sebészetre jellemzô. Ebben az intézetben fogalmazódott meg, hogy a polytraumatizáció az interdiszciplinaritás jegyében kezelendô, az életet k.zvetlenül veszélyeztetô sérülésegyüttes, amelynek eredményes kezelési feltételeit hazánkban elôször itt valósították meg. Szántó György fogalmazta meg, hogy: ,,Korunk epidémiája a trauma’’, s e bölcs elôrelátásnak megfelelôen szervezôdött a hazai baleseti hálózat, és vállalta az Országos Intézet a szakorvosképzés, a posztgraduális képzés nehéz, de hálás feladatát, és tette szakvizsgára képes tárggyá a baleseti sebészetet már a ’60-as években. A polytraumatizált s.rült ellátásának Int.zetünkben való koncepciója annyira újszerû volt a ’60-as években, hogy Int.zetünket az itt megvalósított kezelés ,,magyar modell’’-jeként említették. Lényegében Int.zetünk szervezése egyfajta modell volt a külf.ld számára, késôbb a nagy trauma központok létesítésében. A súlyos s.rültek speciális team által történô ellátása Európa több országában ma sem rendezett. Ugyancsak az intézeti centralizáció és a jövôbe látó koncepció tette lehetôvé a korszerû kézsebészet hazai befogadását és Európa hírû szervezését, oktatását és klinikai gyakorlatát.

A hazai baleseti sebészet ezeket a sikereket annak köszönhette, hogy a sebészettôl indult ki és annak alapján mûködik ma is! Az Európai Unió (akkor még Közös Piac) megalakulását követôen mintegy fél évvel jött létre az Európai Szakorvosok Szövetsége (UEMS). 1958. október 23-án, az akkor még 5 tagország szakorvosai deklarálták, hogy a betegek jobb ellátása, a rendszeres továbbképzések szervezése, és nem utolsó sorban a szakorvosok érdekeinek összehangolt védelme érdekében szüks.g van egy közös európai szervezetre.

Az elmúlt években, az Európai Unió- és az EFTA országokból a tagok száma 18-ra emelkedett. A szavazattal rendelkezô tagországok mellett 5 társult állam, k.z.ttük hazánk vesz részt a szervezet munkájában. Az egységes struktúra kialakítása érdekében megalakultak az elfogadott szakmák szekciói. Eddig hivatalosan 34 specialitást tartanak számon az UEMS-ben. Természetesen ez igen sok problémát hoz felszínre, hiszen sok országban ennél sokkal több orvosi szakmát tartanak nyilván. (Ebben Itália vezet 138 elismert specialitással.) A harmonizációs bizottság egyik fô feladata, hogy a folyamatosan jelentkezô ellentéteket, érdekek sérülése nélkül próbálja megoldani.

Az alapító országok hagyományai szerint a baleseti sebészet nem létezett, hiszen az ortopéd szakorvosok feladata volt a s.rültek ellátása. Az úgynevezett ,,közös törzs’’ alapján az egyes nagy szakmákon belül ún. divíziók kialakítása teszi lehetôvé, hogy a nemzeti struktúrák megjelenhessenek a szervezeten belül. Az orthopaedia ôshazájában a szakma alapja ma is a sebészet. Jelenleg minden sebész 3 év általános sebészi gyakorlatot szerez és ezzel FRCM lesz. Ezt követ a 4 éves specializálódás. Ezt követôen válik a jelölt pl. orthopaed szakorvossá. A sebészet prioritását mi sem bizonyítja jobban, hogy a s.rülteket Nagy-Britanniában is csak általános sebészeti szakvizsgával rendelkezô ortopéd, vagy traumatológus láthatja el. Ismert, hogy az angolszász gyakorlattól eltérôen a sérültellátás csak a sebészetbôl alakult ki, és a német nyelvterületen meghatározó szerepe mellett igen magas szintet ért el. Ma már nem vitás, hogy a traumatológia, mint a sérültellátás szervezôje, n.lkül.zhetetlen szerepet tölt be ezeknek az országoknak a sürg.ss.gi betegellátásában. Kül.n.sen fontos ez az egyre szaporodó polytraumatizáció ellátásának gyors és szakszerû megszervezése esetén.

Ezt a tényt ismerte fel Németország, Ausztria és hazánk szakember gárdája. A traumatológia ezekben az országokban elismert alapszakma. Ennek a ténynek elfogadtatása igen fontos a s.rültek további magasszintû ellátása szempontjából. Ennek szüks.gess.g.t látták meg, mint Hollandia és Belgium is, akik a nyáron tartott 3. Európai Balesetsebészeti Konferencián kinyilvánították, hogy támogatják a fenti 3 ország erôfeszítését az önálló traumatológia megteremtésében. E cél elérésére és képviseletére ezen országok több éve egy bizottságot hoztak létre az osztrák Rudolf Reshcauer professzor vezetésével.

Prof. Gruwez, az EBS elnöke Dr. Renner Antal professzort is felkérte, hogy vegyen részt e bizottság munkájában. E bizottság tevékenysége döntô jelentôségû volt az önálló traumatológia elismertetésében. A MOTESZ részérôl korábban Prof. Dr. Berentey György, jelenleg Dr. Magyari Zoltán képviseli ezt az ügyet.

A több éves elôkészítô munka a UEMS 40. évfordulóján rendezett ünnep.lyes Management Council ül.s.n hozta meg gyüm.lcs.t. A 18 tagország és az 5 megfigyelô egyhangúan elfogadta, hogy a Traumatológia – a sebészet divíziója legyen. Ezt követôen Leuwenben az Európai Sebészeti Board (EBS) ül.s.n meghallgatták és elfogadták az osztrák és magyar közös javaslatot a Traumatológiai Divízió felvételérôl.

1998. október 24-én hivatalosan is megalakult a European Board of Surgery-Traumatology Division (EBS-T), mely az EBS teljes jogú divíziója. Ennek érdekében elfogadták a statutumot és jóváhagyták, hogy a vezetôség egy éven belül alakuljon meg. Erre feltehetôen az 1999. évi berlini kongresszusunkon fog sor kerülni. Az elkövetkezô egy évben megkezdôdik a felk.szül.s a közös európai szakorvosi vizsga kialakítására (EBSQ). Ezzel lehetôvé válik, hogy az egyes tagországokban azonos normák szerint történjék a szakorvosok kiképzése. A határok az orvosok és betegeik számára is légiessé válnak, szabaddá válik, mind a betegek, mind a szakorvosok migrációja. Ez jelenti majd a szó teljes értelmében a szabad orvosválasztást.

A harmadik évezredbe tehát a traumatológia teljes jogú elismerése mellett fogunk átlépni. Ebbe a közösségbe, rem.ljük, Magyarország is hamarosan helyet kap, ezzel is elismertetve szerepünket a magas szintû s.rültell.t.s kialakításában.

Prof. Dr. Renner Antal
Dr. Magyari Zoltán