Tisztelt Kolléganők, Kollégák, Kedves Barátaim!
Mély fájdalommal értesítelek Titeket, hogy Társaságunk megbecsült Tagja, dr. Varga Antal, az Országos Traumatológiai Intézet VII. Mozgásszervi Osztályának nyugalmazott osztályvezető főorvosa életének 91. évében elhunyt.
Varga Antal Tanár Úr a Manninger-i iskola megbecsült, nagy tudású tagjaként volt a Traumatológiai Intézet egyik legnagyobb tudású traumatológus és kézsebész munkatársa, főorvosa. 1952-től nyugdíjazásáig, 1990-ig dolgozott az intézetben.
Több kitüntetése mellett 2006-ban kapta meg a Magyar Traumatológus Társaság legmagasabb szakmai elismerését a Lumniczer díjat, a traumatológiában és az Intézetben eltöltött évekért és pótolhatatlan szakmai munkájáért.
A Magyar Traumatológus Társaság Vezetősége nevében őszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló Családnak, és emlékét kegyelettel megőrizzük.
Dr. Detre Zoltán Dr. Flóris István
MTT elnök MTT főtitkár
Fájdalommal tudatjuk, hogy Intézetünk egykori osztályvezető főorvosa,
Dr. Varga Antal Tanár úr
életének 91. évében örökre eltávozott közülünk.
Búcsúztatása 2015.szeptember 30-án 13.15-kor lesz az Új Köztemetőben (1108 Budapest, Kozma u. 8-10)
Várunk mindenkit, akik ismerték és szeretnék utolsó útjára elkísérni.
Emléke velünk marad.
Varga tanár úr búcsúztatása:
Tisztelt gyászoló család, tisztelt kollegák, barátok, jelenlevők!
Szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor most a volt munkatársak, kollégák nevében búcsút veszek Dr. Varga Antal tanár úrtól, az Országos Traumatológiai Intézet osztályvezető főorvosától.
Élete, pályafutása történelmi korszakokon ívelt át:
1925-ben Szabadkán, Délvidéken született, ahol már kis gyermekként feltűnt a manualitása; a helyi újság közölte az öt éves „csodagyerek” rajzait. Bár magyar családból származott, mégis szerb nyelvű iskolába kellett járnia – elmondása szerint édesapja állása múlott ezen a tényen – aminek köszönhetően kitűnően tudott szerb-horvát nyelven írni és beszélni. Egyetemi éveit beárnyékolta a második világháború, amelyben katonaként is részt vett – csodával határos módon élte túl a megpróbáltatásokat. A Kelet- Kárpátokban levő hírhedett ojtozi szorosban szolgált 1944 augusztusában, ahonnan fél nappal az orosz csapatok érkezése előtt vonták ki a hadtestüket – az életét köszönhette ennek a ténynek. Budapest ostroma alatt lőszerrel teli ládákat kellett átszállítania a Duna jegén a Margitszigetre, miközben az orosz csapatok a budai várat lőtték.
Mindezen történetről, és a további megpróbáltatásairól a 2006-ban rendezett győri traumatológus kongresszuson számolt be, a Lumnitzer- díj átvételekor. Számomra maradandó élmény volt az a bölcsesség, sőt egyfajta derű, ahogy ő életének erre, és a további nehéz időszakára visszatekintett.
1950-ben szerzett általános orvosi diplomát Budapesten. Két évig a gyöngyösi kórházban dolgozott, majd ezt követően 1952-ben került a Koltói Anna Kórházba, a későbbi Országos Traumatológiai Intézetbe, ahol 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1955-ben tett általános sebészeti szakvizsgát.
1956-ban ő is a többi kollégával, munkatárssal együtt bent maradt az ostromgyűrűbe került intézetben a forradalom végéig. Tőle és a többi hasonló korú senior kollégától hallottam ugyanazt a tényt, hogy az Intézetben megkülönböztetés nélkül, ugyanúgy kezeltek „forradalmárt és ellenforradalmárt”.
1960-ban szerzett traumatológus szakvizsgát – az elsők között jutott ehhez a szakképesítéshez.
1980-ban tett plasztikai sebészeti szakvizsgát, amely szakmai felkészültségén túl kitűnő manualitásának az elismerése is volt.
Ugyancsak 1980-ban védte meg kandidátusi disszertációját – értekezésének címe a „Csonkolt hüvelykujj pótlása” volt.
1980 őszén Algériában pusztító erejű földrengés volt – a tömeges sérült ellátásban magyar traumatológus sebészi és műtősnői kontingens is részt vett, élükön Varga Antal tanár úrral.
1985-ben egyetemi docensi címet kapott.
1990-ben honoris causa kézsebész szakorvosi címet kapott.
Orvosi, sebészi munkásságának elismeréséül négy díjjal tüntették ki: egészségügy kiváló dolgozója 1977, Minisztériumi dicséret 1980, Kiváló orvos 1981, Lumnitzer díj 2006.
Abban a megtisztelő helyzetben volt részem, hogy éveken át, egészen nyugdíjba vonulásáig, Varga tanár úr közvetlen munkatársa lehettem. Így közelről volt módom megismerni benne a kollégát, a főorvost, aki mindig készségesen segített bármelyikünknek, soha nem keltett fölösleges feszültséget, senkit nem alázott meg , ezzel együtt természetes igény volt részéről, hogy minden munkatársa végezze a feladatát, a kötelességét. Kiváló manualitású sebészt ismertem meg benne, manualitásának egy apró jele volt az, hogy elképesztően rövid varróanyaggal is képes volt befejezni a bőrvarratot – amolyan „vargásan”, ahogy ez közöttünk elhíresült.
Ugyanakkor megismertem benne az embert, aki mindenekelőtt hű maradt önmagához, az elveihez, ezzel soha nem kérkedett, de nem is tagadta meg. Sem a két diktatúra idején, sem a diktatúra utáni időszakban nem volt semmilyen pártnak, vagy tömörülésnek a tagja. Sok kísértésnek, szelíd vagy kevésbé szelíd próbálkozásnak kellett emiatt ellenállnia.Ami a természetét illette, szeretetre méltó, jó humorral megáldott, békeszerető ember volt.
Megismerhettem benne a művészi érzékkel megáldott embert. Kreativitását bizonyították rajzai, festményei, valamint egészen különleges porcelán gyűjteménye, amit egy alkalommal személyesen is módom volt megcsodálni. Ezeknek a porcelánoknak egy részét ő maga rekonstruálta. Alaptermészete volt, hogy rekonstruálni akart mindent, ami eltörött, tönkrement – ez a törekvés motiválta őt a sérültek ellátásában is.
Kreativitását bizonyították azok az ábrák, amit két kézzel, krétával rajzolt a táblára, akár egy-egy általa végzett műtéti eljárás demonstrációja céljából, akár szakmai előadás során, mindezt abban a korban, amikor még fotódokumentáció is csak gyéren állt rendelkezésre.
És végül csodáltam benne azt a hűséget, kitartást, ahogy nagybeteg feleségét éveken keresztül kisérte, megpróbálva a lehetetlent is itthon és külföldön a gyógyulás érdekében. Méltósággal viselte felesége halálát, hűséggel őrizte emlékét – ezt bizonyították azok a festményei is, amelyek témája legtöbbször felesége volt.
Dr. Varga Antal tanár úrról elmondhatjuk, hogy teljes életet élt, Isten adta képességeit jól tudta gyümölcsöztetni,maga, családja és munkatársai számára.
Tisztelt Tanár Úr! Kedves Tóni Bátyám!
Legyen áldott az emlékezeted! Legyen örök nyugalmad! Legyen örök békességed! Legyen örök életed!
Isten veled!
Dr. Frenyó Sándor
