Elnök Úr, Tisztelt Közgyűlés!
Alig több, mint 8 hónap telt el azóta, hogy a 2003. december 6-i vezetőségválasztó közgyűlést követően 2004. január 9-én a 14 személlyel felfrissült, jelentősen megfiatalodott vezetőség megtartotta első ülését és megválasztotta a Társaság elnökségét. A 7 fős elnökségnek 5 új tagja van. Az elnökség február 6-i budapesti ülésén 3 fontos kérdést tárgyalt.
Elsőként, a Társaság honlapjának megújítását. A honlap megújulása érdekében Elnök Úr tárgyalásokat folytatott az InforMed és az IntelliMed cégekkel. Ajánlatuk tartalma mindkettőnél közel azonos volt: hogy modulrendszerű, bővíthető, nyilvántartásra, levelezésre, bemutatkozásra, folyóiratok közlésére alkalmas legyen. A gazdasági előnyök mellett az elnökség figyelembe vette, hogy az InforMed résztulajdonosa társaságunk tagja, több évtizedes traumatológiai és több éves informatikai tapasztalatokkal rendelkező kollégánk, aki vállalja a honlap szerkesztését is. A szerződést követően a régi honlap anyagát átemelve új profilt alakított ki. Számos szolgáltatása van: társasági hírek, dokumentumok, kongresszusok, szakmai kollégiumi hírek, továbbképzés, pályázatok, ösztöndíjak, módszertani levelek, beszámolók, referátumok, könyvismertetés, távoktatás, stb.
Ezen az elnökségi ülésen döntés született arról, hogy a december 6-i közgyűlés alapszabály módosítását bejegyeztetjük a Fővárosi Bírósággal. A lebonyolítással a debreceni székhelyű Dr. Kiss Miklós ügyvédi irodát bíztuk meg, aki jelen volt közgyűlésünkön és felajánlotta segítéségét. A gyakorlott jogi képviselő és egy később bevont budapesti iroda közreműködésének ellenére soha nem várt jogi bonyodalmakba keveredtünk. Kiderült, hogy Salacz Tamás elnöksége óta bírósági változásbejegyzés nem történt, mert a MOTESZ (akinek erre jogi képviselet állt rendelkezésre) sorra elmulasztotta a változások hivatalos bejegyzését. A Fővárosi Bíróság végzése végül július 8-án született meg.
Ugyanezen az ülésen határozta el az elnökség, egy emlékérem alapítását, melyet évente a mindenkori vándorgyűlésen ad át az arra érdemes kollegáknak. Annál is inkább fontosnak ítéltük ezt a döntést, mert hivatásunk társadalmi megítélése szégyenletesen rossz. Kötelességünk legalább szakmai berkeken belül adni egy-egy elismerést, amelyre sokan több évtizedes áldozatos munkával szolgáltak rá.
Főtitkár kapta feladatul olyan történelmi személy keresését, aki méltó arra, hogy példaképül állítsuk mindannyiunk elé. Feladatul kapta továbbá anyagi forrásokat találni a megvalósításra, annak érdekében, hogy ne terheljük a társaság szűkös kasszáját.
A választás Lumniczer Sándorra, a XIX. sz. nagy sebészegyéniségére, az első „tudós” traumatológusra, az 1848-49-es szabadságharc nemzeti hősére, Kossuth Lajos hadseregének vezető sebészére esett. A Lumniczer Sándort ábrázoló színezüst, aranyozott érem megtervezéséhez az éremverde költségeihez, s az éremhez járó diploma és korhű ajándék elkészítéséhez 5 műszergyártó illetve forgalmazó céget nyertünk meg, akik 200-200ezer forinttal járultak hozzá a kitüntetéshez. Kötelességem e szponzorokat név szerint említeni és nekik nyilvánosan köszönetet mondani:
Afamia Kft.
BBraun Medical Kft.
Johnson & Johnson Kft.ű
Medimetal Kft.
Protetim Kft.
Köszönet illeti a Debreceni Egyetem Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszékének alapítványát, amely a hiányzó mintegy 150.000 forinttal kiegészítette a szponzori adakozást. Külön hálásan köszönöm Fekete Károly Professzor Úrnak, hogy kitűnő személyi kapcsolatait és szakmai tekintélyét latba vetve baráti segítséget nyújtott több, mint 1 millió forint előteremtéséhez.
Március 26-i szegedi elnökségi ülésen Detre Zoltán titkár beszámolt a Társasági honlap bővítésének helyzetéről. Megbeszéltük az ügyvédi iroda beszámolóját a bejegyzés állásáról, javaslat született arról, mely személyeket terjeszt fel az elnökség a vezetőség elé az első Lumniczer díjakra. Egybehangzó vélemény volt, hogy az elismerést kapja meg minden eddigi elnök és Szakmai Kollégiumi elnök, továbbá azok a személyek, akik hosszabb ideig részt vettek a társaság vezetésének munkájában és betöltötték 65. életévüket, tehát aktív pályájuk befejezéséhez értek. E névsort kiegészítettük a Magyar Gyermeksebész Társaság 3 volt elnökével, akik közreműködtek a Gyermektraumatológiai Szekció létrehozásában és ezzel jelentősen segítették a két Társaság közeledését, a gyermeksérültellátás javítását. Javaslat született arról, hogy az első Lumniczer előadásra Berentey Professzor Urat, a Társaság és a Szakmai Kollégium egyik volt elnökét, a Budapesti Egyetem Emeritus Professzorát kérjük fel. Személyes felkérésünket Professzor Úr nagy örömmel fogadta, lelkesen készült az előadásra, amelynek megtartásában szomorú halála meggátolta.
Nagy jelentőségű társasági esemény volt a március 27-én Szegeden Simonka János Aurél leendő elnök által megrendezett Quo vadis traumatológia? symposium. A nagysikerű összejövetelen számos jelentős problémát tárgyaltunk meg: melyek egy kérdés köré csoportosultak: Miért van szükség a traumatológia jövőjéről beszélni?
Szó volt a koncepcióválságról,
hogy szerkezeti válság kezd kialakulni,
hogy szakmai problémák jelei látszanak,
hogy kompetencia zavar van az ellátásban,
komoly szakképzési zavarok vannak,
mert interdisciplináris problémákkal küszködünk,
permanenes finanszírozási válság van,
tartós munkaerőhiány van,
hogy a biztonságos sérültellátást biztosítani kell és az ennek megfelelő feltételrendszert kell kialakítani,
és végül, hogy a traumatológiában dolgozó fiataloknak biztonságos szakmai és egzisztenciális jövőképet kell adni.
Másik társasági esemény a szeptember 2-től 4-ig megrendezett, sorjában 11. Gyermektraumatológiai vándorgyűlés volt, melyet a mosonmagyaróvári Traumatológiai Osztály (Vermes Tamás) és a győri Gyermeksebészeti Osztály közösen rendezett. A traumatológiai és Gyermeksebészeti Társasághoz most először csatlakozott a Magyar Kézsebész Társaság, ezt a tudományos területet választva a kongresszus fő témájául. A vándorgyűlés igen hangulatos, jó szakmai színvonalú volt, és ami a kongresszusokon különleges jelentőségű, a társasági programok rendívül gazdagok voltak, az elhelyezés pedig mondhatjuk, fényűző.
Harmadik társasági-tudományos rendezvényünk a jelen kongresszus, vándorgyűlés és Fiatalok Fóruma egyszerre, amelynek méltatását a holnaputánra hagyjuk, de elöljáróban is kifejezhetjük elégedettségünket és hálánkat kitűnő házigazdánknak, Pákozdy Jánosnak.
Az orvosi kamara által összehívott egészségügyi Kerekasztal előkészítő ülésén Detre Zoltán titkár vett részt. A Kerekasztal megfogalmazott témái a következők: az ezévi egészségügyi budget elégtelensége és az alulfinanszírozás miatt várható intézményi csődök elkerülésével kapcsolatos teendők,
– a munkaidő korlátozások talaján keletkező munkaerőhiány megkövetelte teendők,
– a jogszerűtlen (degressziós) OEP finanszírozási szabályok alkotmányossági kérdései,
– a hálapénz körüli hangulatkeltő vita és az ezzel összefüggésben álló egészségügyi dolgozói presztizsrombolás miatti teendők
– valamint taktikai és stratégiai kérdések az egészségügyi kormányzattal szembeni hozzáállás vonatkozásában.
Minden résztvevő hangoztatta, hogy az Egészségügyi Kerekasztal és az egészségügy helyzete körüli teendőknek pártpolitikától mentesnek kell lenni.
A tavaszi prágai Európakongresszuson nagy számban vettek részt hazánkból is. A kongresszus első napján másfél órás megbeszélés volt az európai szakorvosképzés helyzetéről, ahol a hazánkat képviselő Sárváry András elnök Úr bejelentette, hogy elsőként vezettük be a közös ortopéd-traumatológus szakképzést.
Mint társasági eseményt kell említsem, hogy egyik tagtársunk – úgy gondolom, nevét is kell mondjam – Pestessy József levéllel kereste meg a vezetőséget. A levélben felhívta a figyelmet arra, hogy a kegyetlen megterhelésben fogynak az orvosok, az ifjak előtt nem vonzó a traumatológia, nincs jövőkép. Ír arról, hogy hajdanán az Orvosi Hetilap időközönként közölte elhunyt kollegáink névsorát, az ismert átszervezések miatt azonban az erre hivatott statisztikai csoport megszűnt. Javasolja, hogy a jövőben minden baleseti sebészeti osztály közölje elhunytainak rövid, fényképes necrologját, és honlapunkon tegyük azt közzé, függetlenül attól, hogy az eltávozott osztályvezető főorvos volt, vagy segédorvos. Ezt a nagyon humánus javaslatot úgy gondolom, feltétlenül támogatnunk kell.
Ebben az évben négy kollegánk haláláról van tudomásunk:
Elhunyt Füles Péter székesfehérvári osztályvezető főorvos
Szűcs János, a debreceni tanszék szakorvosa és a napokban
Berentey György Professzor Úr, valamint
Jancsár László Budapestről.
Mindannyiuk emlékét megőrizzük.
Taglétszámunk a mai napon 763 fő. Az utolsó közgyűlés óta 15 személy kérte felvételét. Ez a szám úgy gondolom, jelentősen elmarad a szakmánkban ez idő alatt munkába állt fiatalok számától. Szeretném felhívni Társaságunk tagjainak, elsősorban is az osztályvezető főorvosoknak a figyelmét, hogy fiatal kollegáinkat világosítsuk fel Társaságunk céljáról, jelentőségéről, a tagság előnyeiről.
Az orvosi kamara figyelőszolgálatának jelentése szerint ez év május 1 óta 207 orvos távozott az EU-ba és ebből 8 kollega volt traumatológus.
A Magyar Traumatológus Társaság ösztöndíját ebben az évben 4 tagtársunk pályázta meg: Dr. Csaba Ákos, Dr. Gunther Tibor, Dr. Papp Sándor és Dr. Sillinger Tamás. Az elnökség mind a négy pályázatot elfogadta.
A Társaságnak egy szekciója van: a Magyar Gyermeksebész Társasággal közös Gyermektraumatológiai Szekció. Jelenlegi vezetője Kiss Ákos Levente miskolci gyermeksebész osztályvezető főorvos, egy hete a Magyar Gyermeksebész Társaság elnöke. A Szekció munkája töretlen. A megjelent Gyermektraumatológiai Kézikönyv után előkészületben van egy Gyermektraumatológiai ABC diagnosztikus és terápiás algoritmusokkal.
Az egyetlen szekció mellett Dél-Magyarországon és Észak-kelet Magyarországon egy-egy szakcsoport működik évente megrendezett regionális tudományos ülésekkel. Említést érdemel, hogy az Észak-kelet magyarországi szekció Záborszky Zoltánról elnevezett 300.000 Ft-os díját ezévben fogják először kiosztani.
Tisztelt Vezetőség, Tisztelt Közgyűlés. Úgy érzem, rövid távú terveinket az elmúlt 8 hónap során teljesítettük. Hosszútávú terveinkben elsősorban a társasági élet élénkítése szerepel. Ennek érdekében engedjék meg, hogy egy konkrét javaslatot tegyek. Annak mintájára, hogy a társaság kisebb egységeinek (gyermektraumatológia, szakcsoportok) munkája igen sikeres volt, javaslom, hogy a vezetőség járuljon hozzá illetve javasolja fiatal kollegáinknak egy Ifjúsági Szekció létrehozását. Ez a szekció, amelynek vezetője részt venne a Társaság vezetőségének munkájában – összegyűjthetné a fiatalok gondjait, ötleteit társasági vagy tudományos fórumokat rendezhetnének, segítve a Társaság munkáját, fiatalos lendületet adva annak.
Tisztelt Vezetőség, Tisztelt Közgyűlés, hálásan köszönöm, hogy a beszámolót meghallgatták és tisztelettel kérem annak elfogadását.
Debrecen, 2004. szeptember 01.
Dr. Ács Géza
főtitkár
