In Memoriam Dr. Sashegyi Mihály (1967-2018)

Sashegyi Mihaly

Megrendülten és megdöbbenve ért a
szomorú hír minket, hogy kollégánk, barátunk, Sashegyi Mihály 2018. december
27-én tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. Egy igaz barátot, nagyszerű,
becsületes munkatársat veszítettünk el.

A traumatológus közösség és
barátok nevében búcsúzunk Tőled. Munkásságod, tisztességed példaként állítható
a traumatológus és plasztikai sebész társadalom elé.

Misi munkájában két szerelem
volt: a traumatológia és a plasztikai sebészet. Közel 30 éves munkája kötötte
az Országos Traumatológiai Intézethez. Már medikus korában műtősfiúként
dolgozott intézetünkben és ennek egyenes következménye lett, hogy az egyetem
elvégézése után 1993-ban traumatológusként kezdett dolgozni az Országos
Traumatológiai Intézetben. Sohasem elégedett meg a középszerűséggel, munkája
mellett tanult, tudományos munkát végzett. Két évig Münchenben, majd Bremerhavenben tanulta szeretett szakmáját. Bár lehetősége
lett volna külföldön maradni, hazajött, mert tisztessége, magával szembeni
elvárása arra ösztökélte, hogy mindazt, amit megtanult hazájában végezhesse,
itt gyógyíthasson. Négy tankönyv társszerzője, 11 közlemény szerzője és közel
50 tudományos előadás képezi tudományos munkásságát. 1998-ban szerzett szakképesítést
traumatológiából.

A
traumatológiai szakvizsga után érdeklődése a plasztikai sebészet felé fordult.
2002-ben szakvizsgázott plasztikai sebészetből. A plasztikai sebészetet a
Honvéd Kórház és a Szent Imre Kórház plasztikai sebészeti osztályain
sajátította el.

Misi
volt azon kevés plasztikai sebészek egyike, aki hű maradt nevelő intézetéhez és
szakmájához. Haláláig dolgozott az esztétikai sebészeti tevékenysége mellett az
Országos Traumatológiai Intézetben. Minden héten hétfőn heti munkája nálunk
kezdődött, szaktudását átadta nekünk, konzultált, posttraumás rekonstrukciós
műtéteket végzett. Szeretetből, hivatástudatból.

Tanított
minket kongresszusainkon, tanfolyamokon, oktatta a fiatal traumatológusainkat
varrattechnikára.

„A
mai napig hétfőnként az Országos Baleseti Intézetben végzek rekonstrukciós
műtéteket, amelyek folyamatosan új kihívások elé állítanak.
” – mondtad nem sokkal tragikus
halálod előtt. És mi mindig számíthattunk Rád, segítettél önzetlenül, nem bújva
kifogások mögé. A traumatológia iránti elkötelezettségedet, idetartozásodat az
is igazolja, hogy bárhová mentél segíteni, szaktudásodat átadni, ahol szükség
volt Rád, Szombathelytől Hatvanig, bárhová, ahol rekonstruktív plasztikai
sebészeti beavatkozást kellett végezni.

Január első hétfőjén
is vártalak irodámban, ahová minden hétfő reggel jöttél. Vártam, hogy belépsz
és azzal a vidám, hamiskás, bohókás mosolyoddal köszöntesz, hogy „Fel,
Vigyázz”, És vártam, hogy mielőtt indulsz betegeket vizsgálni és operálni,
titkárnőm, Zsuzsi által készített kávét isszuk, szivarozunk és vidáman
beszélgetünk. Mint karácsony előtti utolsó hétfőn is, amikor elváltunk és
boldog karácsonyt, új évet kívántunk egymásnak.

Maradnak az emlékek.
Müncheni látogatásunk, a vacsora amit készítettél, a közös galamblövészet,
dömösi kirándulások, kongresszusi esti iszogatások és amikor elvitted lányaimat
jagermeisterezni. És a hétfői beszélgetések.

„Büszke vagyok
rá, hogy el tudtam érni a céljaimat és arra is, hogy minden nap azt
csinálhatom, amit szeretek.” – mondtad.

Elérted, amit
fiatal, kezdő orvos korodban szerettél volna. Köszönjük, hogy köztünk voltál.

Isten Áldjon,
Misi, nyugodj békében!

Dr. Flóris
István