Törések és ficamok serdülőkorban

Ficamok | Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2001 ;44(4):321-322   Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság – MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány

Laer, Lutz von: Frakturen und Luxationen im Wachstumsalter. 4. neu bearbeitete und erweiterte Auflage. Stuttgart, New York. Georg Thieme Verlag. 2001.

Prof. Dr. Lutz von Laer a Baseli Gyermekkórház Traumatológiai Osztályának közelmúltban nyugdíjba vonult vezetõje, a European Journal of Traumatology, a European Journal of Pediatric Surgery gyermek-traumatológiai rovatainak vezetõje, a DGU Gyermek-traumatológiai Munkacsoport vezetõ szaktekintélye, aki vendégorvosok fogadásával segítette a magyar gyermek-sérültellátás fejlõdését. Sokat idézett könyvének 4. átdolgozott és bõvített kiadása 500 oldalon, és 31 fejezetben, kimerítõ, naprakész irodalomjegyzékkel gazdagítva jelent meg idén. A könyv megjelen ése világszínvonalú.

Prof. von Laer minden sérülést növekedésbiológiai szemlélettel tárgyal. Minden sérülés után kitér a jellegzetes poszttraumás deformitásokra, a várható remodellációkra, foglalkozik a korrekciós mûtétek indikációival és azok technikájával. Szándéka – ahogy az elõszóban írja – olyan klinikai ,,receptkönyv” írása volt, amivel a mindennapokra segítséget adhat, és ami a probléma árgondolására ösztönöz. Alapállása maximálisan gyermek-centrikus: az ,,igazit” kell tenni a gyermek-traumatológiában is, és ez rendkívül egyszerû: meg kell a beteget kérdezni, hogy számára mi lenne az ,,igazi”, és utána arról kell elgondolkodnunk, hogy ezt a gyakorlat számára hogyan tudjuk a legegyszerûbben átfordítani. Ehhez az kell, hogy értsük minden korosztály nyelvét, és elfogadjuk kívánságaikat. Hangsúlyozza, hogy a gyermeksérültet ne tekintsük ,,medicina fogyasztónak”, és a legcsekélyebb felhasználással igyekezzünk az optimális funkcionális és kozmetikai eredményt elérni. Meggyõzõdése, hogy a hatékonyság- és elfogadottság-kontrollok jelentik a gyermek-traumatológiában a legjobb minõségbiztosítást.

A 4. kiadásban újjak a születési traumákról, a bántalmazott gyermek szindrómáról, a prevencióról és információkról szóló fejezetek. A szerzõ maximálisan empatikus és liberális gondolkodását tükrözi néhány megszívlelendõ tanácsa: például mielõtt a gyermeket vizsgálnánk, megfognánk, kérjük ki engedélyét, ha tiltakozik, szólítsuk fel arra, hogy maga, vagy a szülõ végezze azt elõször el. A magyar szokásoktól eltérõ, de frappáns tanácsa: a beteg maga döntsön a terhelhetõségrõl. Az utókezelésrõl általában az a véleménye, hogy gyermeknél nem szükséges, azt a gipszlevétel után, minden ajánlás és tiltás nélkül 3 hét alatt maguktól elvégzik, ez alatt a 3 hét alatt viszont az iskolai testnevelésre és más sporttevékenységre ne adjunk engedélyt. Nem szükséges új mozgásformákat megtanulnia. A magyar egészségügyi viszonyok természetesen szükségessé teszik, hogy legalább ,,kényes” sérülések után (például kéz-, nagyízületi sérülés stb.) a gyermek szakértõ gyógytornász irányításával rehabilitálja saját magát.)

A terápiáról szóló fejezetben állást foglal az extenziós kezelések ellen. Intézetükben 1988 óta már nem végzik, kivéve a kisdedkori femur törések overhead lágyrész extenzióját. Ez az ajánlás teljes mértékben egyezik a magyar állásfoglalásokkal. Hangsúlyozza a dinamikus velõûrsínezés és a fixateur externe kezelés létjogosultságát gyermekkorban. A supracondilaris humerus törések kezelésére újszerû az általa kidolgozott és bevezetett fixateur externe alkalmazás. A magyar gyakorlattól eltér a tengelyállás korrekciója utólagosan, érzéstelenítés nélkül, ezt hazánkban csak kivételesen végezzük. Valószínû, hogy ebben az általános anesztézia szükségtelensége a vonzó a szerzõ számára.

Az egyes fejezetek fõbb mondanivalóját lila színnel kiemelt táblázatokban foglalja össze, ez fokozza a könyv kézikönyvszerû használhatóságát. Összesítve: a könyv a kontinentális Európa gyermek-traumatológiájának naprakész tükre. Végtelenül szellemes, humánus, gyermek-centrikus. Ajánlom minden gyermek-sérült ellátással foglalkozó intézet, és minden magát ,,profi”-nak tartó gyermek-traumatológus számára.

Dr. Hargitai Ernõ