Zoltán János: A katedra humora

Budapest, Professio Kiadó, 2003.

| Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2004 ;47(1):76-76   Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság – MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány
Aligha van hazánkban a manuális szakmákat művelő kolléga, aki ne ismerné Zoltán János professzor nevét. Az 1955-ben megjelent legendás “Érczy – Zoltán: Plasztikai sebészet” után csaknem négy évtizeden keresztül jelentek meg kiváló szakkönyvei, melyek közül elég csak kiemelni a “Cicatrix Optimá”-t (1974, 1997) és “A bőrátültetés atlaszá”-t (1985). Lapunk hasábjain is méltattuk Őt 3 éve, 80. születésnapja alkalmából. Aktív korában a plasztikai sebészeti tárgyú szakkönyvek és közlemények mellett ismertek voltak kiválóan megírt vadászati könyvei is (Afrika, Mongólia, Skócia, Kárpátok).Mintegy egy évtizede nyugdíjba vonult, a pihenés évei Zoltán professzornak azt jelentik, hogy sorra jelennek meg könyvei. A legutóbb megjelent “A katedra humora”, tulajdonképpen csak apropos, hogy felhívjuk a figyelmet erre a “passzív kori” írói munkásságra, melynek zömét a Professio Kiadó adta ki . Az “Add vissza az arcomat” (1996) a koreai háború alatt szerzett emlékeit idézi fel. Az “Utam a diplomáig” (2002) ifjúkori éveit, majd annak folytatása a “Szakmám szolgálatában” orvosi éveit, tanítványait, kollégáit, a magyar plasztikai sebészet fejlődését és személyes sikereit mutatja be. A “Kollegák villanófényben” (2000) és a “Külhoni vendégeim” (2002) című könyvekben a világ legjobb plasztikai sebészeiről, a velük történt találkozásokról, nemegyszer barátságokról ír szemléletesen, sok-sok humorral, iróniával, és alkalmanként kritikával. A humor a jellemzője a 2000-ben megjelent “Hippokrates mosolyog” című könyvének is, melyben kiváló kollégákról, máskor pedig páciensekről ír le rövidebb-hosszabb történeteket. Mint ahogy ez a témája a legutóbbinak, “A katedra humorá”-nak is. Engedjenek meg egy rövid idézetet előszavából: “Míg a nevetségesség öl, addig a nevetés megőrzi az embert mások jó emlékezetében. Ennek jegyében gyűjtöttem össze ezeket az adomákat, amelyek elevenen tartják meg az embert még akkor is, ha már a csontja is elporladt.” Ennek jegyében sorjáznak a vidám emlékek kiváló professzorokról – ABC sorrendben Alberth Bélától Zoltán Jánosig (!!).

Ha bárki azt gondolná, hogy már ez a termékenység is szinte hihetetlen, akkor még el kell mondani, hogy ugyanezen években 5 vadászati tárgyú könyve is megjelent. Az Egyetértés vadásztársaságról, a vadászó orvosokról (“Medici venantes” – 2001), a hivatásos vadászokról, és nem utolsósorban két fantasztikus album, a “Régi képeslapok mesélnek a vadászatról” (2000) és a “Vadászat bélyegeken” (2003).

Mindenkinek, aki szereti a történeteket szakmánk közelmúltjából, aki szereti felidézni saját volt professzorainak vagy kollegáinak emlékét, aki szeret olvasni könnyed tollal megírt kiváló portrékat és történeteket (hiszen Zoltán János gimnazista korában újságíró-gyakornokként is tevékenykedett), vagy aki egyszerűen csak kikapcsolódni akar, szóval mindezen kollégáknak ajánljuk Zoltán János professzor “A katedra humora” című könyvét és összes eddig megjelent művét Mészáros, G.