Egy tölgyfa kidőlt, az „aranyszike” végleg polcra került… Megtört szívvel, nagy fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Vidó Sándor baleseti sebész főorvos, a Markusovszky Kórház Traumatológiai \r\nosztályának doyenje életének 69. évében váratlanul, 2012. 04.21-én elhunyt.
1943. szeptember 1-én született. Általános orvosi diplomáját 1968-ban szerezte a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Végzés után került a szombathelyi Markusovszky Kórház Baleseti Osztályára, ahol 1972-ben általános sebészeti, majd 1974-ben traumatológiai szakvizsgát szerzett.
44 évig dolgozott az első munkahelyén. Általános-, és baleseti sebészként számtalan életet mentett meg és ezreknek adta vissza a mozgás szabadságát. A betegek iránt tanúsított példaértékű elkötelezettséggel, nagy szakmai tudással, kiváló operatőrként dolgozott. Hosszú évekig osztályvezető helyettesként, majd 2 évig megbízott osztályvezető főorvosként irányította osztályunkat. 2005-ös nyugdíjazása után is folytatta a munkát.
Nem volt kifejezetten vezető alkat, de mindig a betegek és a munkatársak érdekeit tartotta szem előtt. A kórházi munkájával párhuzamosan a szombathelyi Vasútegészségügyi Központ sebészeti szakrendelést is vezette. Halála napján is dolgozott, onnan hazatérve, lepihenve érte a halál.
Ő volt az a kolléga, aki mindenkinek segített, nehéz helyzetekben is kreatív gondolkodással gyorsan átlendített a nehézségeken. Tanácsaival mindenkor kollégái rendelkezésére állt, a nap 24 órájában, egész évben. Sebészi technikája, térlátása ragyogó volt, Tőle tanultuk és tanulhattuk meg a szakma fortélyait. Ő az a klasszikus baleseti sebész volt, aki mindent meg tudott operálni.
Szakmánk szürke eminenciása, akinek nevét – balesetsebészként eltöltött 44 év ellenére – lehet, hogy többen nem is ismerik. Nem előadásait hallgattuk, hanem azt tudtuk megtanulni Tőle, hogy lehet megoperálni, megcsinálni azt, ami első ránézésre elvégezhetetlen feladatnak tűnik. Tapasztalatával és szakmai tudásával, zseniális meglátásaival úrrá lett legnehezebb helyzeteken is.
Több nagyszerű újítását, gondolatát ma is rendszeresen alkalmazzuk szakmánk gyakorlása során. Szakmája legkiválóbbja volt, nem véletlen, hogy nyugdíjba vonulásakor munkatársaitól aranyozott szikét kapott tiszteletük és megbecsülésük jeleként, melyet most sajnos végleg letett.
Halálával egy traumatológus tölgyfa dőlt ki a sorból…
Az utóbbi időben gyengélkedett. Aggódva figyeltük, nincs-e nagyobb baj. De a vizsgálatok sorra negatív eredményt adtak. A napokban már optimistább volt, remélte, hogy néhány hete fennálló panaszai megszűnnek. Felfoghatatlan, hogy ilyen hirtelen érte a halál. Mindig jó férj, apa, nagyapa volt. Büszkén emlegette, hogy orvos fia és mérnöklánya révbe ért, imádta unokáit, akik sajnos Tőle távol, külföldön élnek.
Mindannyian atyai jó barátként tiszteltük és szerettük. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a Vas megyei egészségügyet. Tanítása, segítő készsége, embersége, alázata, szorgalma, szellemisége mindig itt marad velünk. Emlékét kegyelettel őrizni fogjuk!
Dr. Vidó Sándor, Vidó Főorvos, Sanyi, Vidó „Papa” hiányozni fogsz mindannyiunknak!
Nyugodj békében!
Szombathely, 2012-04-23.
Munkatársak, kollégák nevében is:
dr. Bíró Csaba osztályvezető főorvos
