Beszámoló az Osztrák Balesetsebész Társaság (ÖGU) 32. Tudományos Üléséről

| Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 1996 ;39(5):455-456   Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság – MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány

Az Osztrák Balesetsebész Társaság 32. Kongresszusát a Bécs közelében lévô Badenben tartotta, 1996. október 3–5. között. A Tudományos Ülés színhelye a festôi környezetben lévô Casino .pülete volt.

A korábbi hagyományoknak megfelelôen, az elsô napon, az Osztrák Balesetsebészeti Társaság Vezetôségi Ülést, majd Közgyûlést tartott. A Közgyûlésen (Mitgliederversammlung) beszámoló hangzott el az elmúlt idôszak történéseirôl, és más témák mellett a pénztáros ismertette a Társaság p.nzügyi helyzetét. Beszámolójából kitûnt, hogy a bevételek és a kiadások mérlege minimális nyereséget mutat. A Társaság számára azonban igen nagy anyagi veszteséget – több százezer Schilling – jelent az ún. ,,Kongressband”-ok megjelentése. Vitára bocsátották a lehetséges bevétel növelô változtatásokat: tagdíjemelés, kongresszusi részvételi díj bevezetése, a Kongressband-ok pénzbeli térítése. Hosszas vita után a Közgyûlés a tagdíj emelése mellett döntött. Ennek – sajnos – ránk vonatkozó kihatása is lesz, hiszen az Osztrák Társaság 64 magyar tagjának az eddigi 100 ATS/fô helyett minden bizonnyal arányosan növekedni fog a tagdíja.

Prof. dr. Vécsey javaslatára a Kongressband kiadását az Acta Chirurgica Austriaca venné át, s a tagok továbbra is költségmentesen megkapnák. Ezért az Osztrák Társaság tudományos ül.sein elhangzó elôadások teljes nyomdakész szövegét – ábrákkal együtt – 1997-tôl a kongresszus ideje alatt kell leadni, késôbb beérkezô kéziratokat nem jelentetnek meg. A most lezajlott kongresszuson elhangzott elôadások kéziratát – kivételesen – november kézepéig lehet leadni.

Ezt követôen az Elnökség javaslatot tett a jövendô elnök személyére vonatkozóan: Kutscha Lissberg professzort javasolták, s a közgyûlés ezt megszavazta. A titkár, a pénztáros és a könyvvizsgálók személye változatlan maradt.

Ez évben járt le a Tudományos Tanácsadó Testületben (Wissenschaftliche Beirat) két külf.ldi tag mandátuma: Prof. dr. Harald Tscherne (Hannover) és Prof. dr. Renner Antal (Budapest). A Társaság elnöksége és a Tudományos Tanácsadó Testület közös döntése alapján a lejárt mandátumokra nem jelölnek új tagokat (indoklás: a nemzetközi gyakorlathoz kíván igazodni az Osztrák Balesetsebész Társaság, és kül.nb.z. testületeinek létszámát a jövôben csökkenteni kívánja, ezért az Elnökség ennek megfelelôen az alapszabály módosítására tesz javaslatot).

A Közgyûlést rövid szünet követte, majd az ünnep.lyes megnyitóra került sor. A Tudományos Ülés ünnepi megnyitóján, a köszöntéseket követôen kitüntet.seket adtak át. A nagyszámú magyar traumatológus jelenlétében adta át Prof. dr. Paul Fasol Elnök Prof. dr. Renner Antalnak az Osztrák Balesetsebész Társaság ,,Tiszteletbeli Tagja” diplomát, amelyet ,,A baleseti sebészet terén kifejtett magas színvonalú munkássága elismeréséért” kapott. Renner professzor köszönô szavaiban hangsúlyozta, hogy ezt a magas kitüntet.st igen nagy megtiszteltetésnek tekinti, amely személyén keresztül a magyar traumatológia elismerését is jelenti. Meggyôzôdéssel vallja azt a tényt, hogy a magyar baleseti sebészet alapvetôen a Lorenz Böhler-i Iskola alapján szervezôdött, és képzési rendszerében is el.vülhetetlen érdemeket szerzett az osztrák iskola. Renner professzor szakmai képzésében is kiemelkedô szerepet kapott ez a tudományos és szakmai vonulat, hiszen Prof. dr. Jörg Böhlernél (1965), Prim. dr. G. Rupp-nál (Vöcklabruck, 1972) és Prof. dr. Harald Tschernénél (Hannover, 1978) több hónapot tölthetett munkával és tanulással. Kül.n kihangsúlyozta beszédében, hogy mind szakmai vezetôként, mind társasági funkcióiban a tanítómesterétôl, Manninger Jenô professzortól kapott útmutatást kívánta megvalósítani: ápolni és fejleszteni a szakmai és az emberi kapcsolatokat az osztrák baleseti sebészekkel. Manninger Jenô professzor úr után Renner professzor második magyarként kapta e megtisztelô kitüntet.st, melyhez szívbôl gratulálunk. Az 1966. évi Lorenz Böhler Emlékérmet Prof. dr. Harald Tscherne (Hannover) kapta, aki a következô napon az ünnepi alkalomhoz méltó emlékelôadást tartott a térd s.rül.seinek kezelésérôl. Végül Prof. dr. Werner Müller (Basel) kapta meg a ,,Korrespondierenden Mitglied” diplomát.

A Tudományos Ülés fô témája: ,,Der Infekt bei liegendem Implantat” volt. A kongresszus elsô napján meghívott elôadók tartottak fontos témakörökbôl referátumokat: a kórház és mûtô hygiénérôl, mikrobiológiai diagnosztikáról, baktériumok rezisztencia változásairól stb. Rangos elôadások foglalták össze az infectio prophylaxis egész sorát kitûnô, ôszinte, olykor megdöbbentô statisztikai adatokkal. Általános véleményként hangzott el, hogy a sebészeti asepsis be nem tartása milyen hiányosságokat és veszélyeket rejt még ma is magában.

Az antibiotikus prophylaxis kérdésében egyértelmû ajánlásként hangzott el: megelôzésképpen elsô generációs Cephalosporint kell adnunk. A korai infekció biokémiai és laboratóriumi diagnosztikája nem könnyû. Több elôadás is elhangzott e témakörbôl, de senki nem tud egyelôre biztos prognosztikai vagy terápiás ajánlást adni, hiszen a CRP vizsgálatok specificitása is csak 25%-os megbízhatóságú. A már kialakult szeptikus szövôdmények managementje az agresszív sebészi beavatkozás, implantatum váltás, illetve módszerváltás témaköre mind megannyi érdekes vitát váltott ki. T.rd.zületi rekonstrukciós mûtétek utáni gennyedés esetén pl. Tscherne professzor elnökletével vezetett vita resumé-ja az volt: a szabad graft necroticus szövetnek tekinthetô, tehát necrectomia esetén ezt is fel kell áldoznunk a sebészi debridement során.

Magyarországról a kongresszuson 11 leadott elôadás szerepelt (Országos Traumatológiai Intézet 7, SOTE Traumatológiai Tanszék 3, Zalaegerszeg 1). Sajnálatos, hogy Magyarországról – talán financiális okok miatt? – a kongresszuson kevesen tudtak részt venni.

 

Dr. Fekete Károly
a Magyar Traumatológus Társaság
fôtitkára