Váratlanul, tragikus hirtelenséggel elhuny Ferencz János traumatológus főorvos, a Szt. János Kórház (Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház) Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályának osztályvezető helyettese.
Az Egerben töltött gimnáziumi évek után a SOTE-n folytatta tanulmányait, ahol 1969-ben kapott általános orvosi diplomát. Előbb sebészként dolgozott Pápán és szakvizsgát is tett, majd ahogy ő mesélte „félrecsúsztam – szerencsére. Egyik barátom a villamoson említette, hogy a Baleseti Intézet új kollégákat keres felvételre. Bementem, sokan voltunk, végül kettőnket vették fel.”
1973-tól 1986-ig dolgozott az Országos Baleseti Intézetben Manninger professzor irányítása alatt. Különösen sokat tanult Varga Antaltól, akivel végig szoros szakmai kapcsolatban állt és aki felkeltette benne a vállsebészet iránti érdeklődést. Ebben az időszakban több ösztöndíjat is elnyert, így került 1978-ban Prenzlauba,1980-ban Bécsbe, L.Böhler ösztöndíjjal és 1982-ben Krefeldbe, AO ösztöndíjjal, melyek által módja volt megismerni az abban az időben számunkra elérhető és alapvetően meghatározó német és osztrák baleseti sebészeti elveket, iskolákat.
1986-ban Zolczer professzor felkérésére a Szt. János Kórház nem régen létrehozott új traumatológiai osztályán kezdett dolgozni. Idővel az osztály egyik fő motorjává vált, főorvos, majd 1999 óta osztályvezető helyettes, átmenetileg megbízott osztályvezető volt. Kórházi munkája mellett 1996 óta gyógyított a Budaörsi Városi Rendelő Intézetben is, ahol szintén a rendelő egyik oszlopává vált.
A szakma iránti lelkesedése, hatalmas munkabírása, a betegek iránti segíteni akarása mindannyiunk számára példamutató volt. Azt vallotta, hogy a baleseti sebészetet, ha valaki megismeri, abbahagyni nem tudja, rabjává válik. A szakmai alázat, a betegek tisztelete nélkül nincs gyógyítás. Betegei elégedettségét jól jelezte, hogy hozzá hozták el hozzátartozóikat is kezelésre. Mindig hangsúlyozta, hogy a sikeres gyógyítás csapatmunka eredménye, munkatársai segítsége nélkül sikereit nem tudta volna elérni. Éppen ezért is mindig kész volt bármelyik kollégának segíteni, vagy őket tanitani, hogy a következő generációk felnőjenek mire átveszik a helyünket. Ugyanakkor magas elvárásai voltak velük szemben ugyanúgy, ahogy önmagával szemben is. Nem tűrte a hanyagságot, a nemtörődömséget, sokszor mondta „a bizalom kulcsa a szigorú ellenőrzés”. A gyógyítás mellett mindig részt vállalt az osztály medikus, rezidens oktatói aktivitásában, a szakorvos képzésben.
Munkáját, emberi, orvosi kiválóságát számos díjjal elismerték. A Szt. János Kórházban Főigazgatói Dicséretben kétszer részesült, továbbá az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. A Budaörsi Egészségügyi Központban az „Év Orvosa” elismerésben részesült és 2019-ben Hehl István díjat kapott. Budaörs Város Önkormányzata Budaörs Egészségügyéért díjjal jutalmazta.
Váratlan halála mindannyiunkat megrázott, mély fájdalommal tölt el. Emlékét megőrizzük.
Dr. Detre Zoltán
