Egy éve, életének 85. évében hagyott itt bennünket Dr. Vekszler György a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház Traumatológiai Osztályának nyugalmazott főorvosa. A Szent Lázár Megyei Kórház dolgozói így búcsúztak tőle:
“Egy különlegesen értékes, egyedi személyiség távozott közölünk halálával. Pályafutása az 1962-ben szerzett általános orvosi diploma megszerzésével indult, 1966-ban sebész, 1971-ben traumatológus szakorvos szakvizsgáit tette le. Intézményünkben 1980-ban kezdte el a Nógrád megyei betegek ellátását és nyugdíjba vonulását követően is dolgozott. Szerény, nagytudású, kristálytiszta logikával érvelő, rendkívül tájékozott ember volt. Kollégái és betegei kimagasló szakmai tudása és erős szociális érzékenysége miatt szerették. Halála megrendítette családján kívül, barátait, kollégáit. Személyében egy olyan ember távozott el, aki példát adott egész életével, szilárd meggyőződésű, becsületes, tiszta lénye nagyon fog hiányozni.”
Életútjának összefoglalásához az általa írt “Életút” nyújt segítséget:
Dr. Vekszler György 1937-ben született Gyöngyösön. Ott érettségizett, majd egy évig, mivel az ötvenes években az úgynevezett „maszek-szülők” (szülei női-, férfiszabók voltak) gyermekeinek maximális pontszámmal sem volt könnyű egyetemre bejutni, ezért szülei tanácsára órás szakmát tanult. Megtanult esztergálni, reszelni, és megtanulta az aprólékos, precíz munkát a pici szerkezetekkel. Későbbi életében az akkor haszontalannak tűnő dolgoknak nagy hasznát vette.
Második nekifutásra 1956-ban vették fel a Semmeilweis Orvostudományi Egyetemre, de a korábban említett családi háttér révén ki is tessékelték az egyetemről. Így a Kőbányai Gyógyszergyárban segédmunkásként dolgozott.
1957. februárban egyetemi eltávolítását felülvizsgálták és végre megkezdhette tanulmányait.
Vágya teljesült 1962-ben, az egyetem elvégzése után szülővárosában, Gyöngyösön, a Bugát Pál Városi Kórház sebészetén kezdhetett el dolgozni. A 120 ágyas sebészet 30 ágyán, az akkori időknek megfelelő szinten, traumatológiai eseteket is gyógyítottak. Ott kötött életre szóló, elhivatott barátságot a baleseti sebészettel, és ettől kezdve lett elkötelezettje a szakmának.
1966-ban Stefanics professzornál szakvizsgázott általános sebészetből.
1969-tól a szolnoki Hetényi Géza Kórházban készült tovább a baleseti sebészeti szakvizsgára, amit 1971-ben Szántó professzornál sikerrel abszolvált. A traumatólógia szakvizsga megszerzése után, 1986-ig traumatológusként, sebészeti eseteket is ellátott az ügyeleti idő alatt.
1980. március 16. és augusztus 1. között az Országos Traumatológiai Intézetben dolgozott, ahonnan egy felkérés kapcsán megpályázta és elnyerte a salgótarjáni Baleseti Sebészeti Osztály osztályvezető helyettesi beosztását. 1980. augusztusától 1997. december 31-ig – nyugdíjba vonulásáig – dolgozott ott másodfőorvos, majd osztályvezető főorvosként.
1985-ben, tíz napot töltött AO ösztöndíjasként Salzburgban, ahol először találkozott Vécsei Vilmos professzorral. 1987-ben, két hónapot töltött Potsdam-ban. 1990-ben ismét alkalma volt ösztöndíjasként külföldre utazni. Ez az ösztöndíj a bécsi Wilchelminen Spitálba szólt, Vécsei Vilmos professzorhoz, mely időszak megalapozta barátságukat. Az ott szerzett élemények és tapasztalatok alapján született elképzeléseiből nagyon sokat sikerült megvalósítania későbbi munkája során. Volt ezek között szakmai, vezetési, emberi kapcsolatok javítását szolgáló egyaránt.
Osztályvezetői kinevezésétől nyugdíjba vonulásáig tíz traumatológus szakorvost képzett. Olyan „új műtéti módszereket” vezett be, amiket Salgótarjánban 1980 előtt nem végeztek. Ezek között szerepelt a combnyak csavarozás, szöglet lemezes szintézis, fixateur externe, fedett velőür szegezések, majd ezek reteszelt változata a hosszú csöves csontokon, medence törések lemezes szintézise, DHS, Gammaszegezés, Genocephalicus szegezés, csípő protézis, vállizületi protézis, a kézsérülések primér és végleges ellátása, kéz rekonstrukciós műtétei, a térd és boka izület arthroscopiája, keresztszalag pótlás, a mandibula törés lemezes szintézise. Elsőként a Nógrád megyei Kórházban alkalmazták saját fejlesztésű implantátummal a felkarcsont törések intramedullárisan reteszelt szegezését.
Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el a szakmától. 1998-tól 2001-ig a Balassagyarmati Kórház traumatológiáján dolgozott, ahol évi 200 körüli műtétet végzett. Olyan műtéti technikákat vezetett be, mint a humerus szegezés, clavicula lemezes synthesis, csípőprotetizálás combnyak törötteknél, genocephalicus szegezés. 2001. januártól a Pásztói Kórházban indította be a traumatológiai szakrendelést, ahol 2007. márciusig dolgozott. Ezt követően Salgótarjánban a traumatológiai járó-beteg ellátásában gyógyította a betegeket. Aktív orvosi tevékenységét 2013. március 31-én fejezte be.
Fiai
Dr. Vekszler Péter és Dr. Vekszler György Tamás
Néhány kép a múltból
Az „Aranydiploma” átvétele 2012. október 13-án
